2010. március 08., 10:212010. március 08., 10:21
Elméletemet alátámasztandó: nemrégiben egy véletlen folytán megismerkedtem egy igen szimpatikus fiatalemberrel, akinek kellemes volt a társasága, jólneveltsége és jóképűsége átlag fölötti, testalkata a rendszeres sportolás következtében hibátlan, s mindezek ellenére mégsem tudtam úgy tekinteni, mint egy egészséges embert.
Merthogy reggelente az egészséges életmód elkötelezettjeként a tejes-mézes müzli és szigorúan zöldtea mellé még egy táplálékkiegészítő-szedő rituálét is lebonyolított: nagy fehér zacskót elé, recsegtetés, bontogatás, majd multivitamint be, kalciumot be, magnéziumot be, ezrescét be, és ami biztos az biztos alapon megfázás ellen még egy neotcitránt is.
És ez így ment már vagy három napja, amikor rákérdeztem erre a fura szokásra. „Tudom, függő vagyok. Én ezektől vagyok függő. Már a tudattól is roszszul vagyok, ha elfelejtettem bevenni” – mondta újdönsült ismerősöm, és minden pironkodás nélkül elmondta, jobbnak tartja ezt a fajta függőségét, mintha alkoholt inna vagy éppen cigarettázna. Erre csakis igazat lehetett adni, ami részemről mégsem volt teljes.
Mert kérdem én, valóban egészséges az, aki húszévesen a barátok, bulik helyett „csak” egy vitamindús, de steril életet él? Vagy ez az az irányvonal, aminek hamarosan mi is rabjaivá válunk? Mert tény, a táplálékkiegészítők reklámhadjáratának egyre nehezebb ellenállni. Hát még dönteni, hogy melyik jobb! Mert vitamin is kell, kalcium is kell, no meg a zöldtea, ginszenggyökér és a biokávé is elengedhetetlen. S akkor hol vannak még a nélkülözhetetlen antioxidánsok?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok