2010. június 29., 10:052010. június 29., 10:05
De itt van mindjárt Szerbia esete, amely tavaly – Romániához hasonlóan – ugyancsak készenléti hitelért folyamodott a Nemzetközi Valutaalapnál, és az újabb részlet folyósítása fejében most kénytelen volt befagyasztani a közalkalmazotti fizetéseket és nyugdíjakat. És a sort még folytathatnánk Írországgal, Portugáliával vagy Spanyolországgal – az ibériai állam kormánya például 15 százalékkal lefaragta a miniszterek és polgármesterek bérét, öttel a közalkalmazotti fizetéseket, amelyeket a nyugdíjakhoz hasonlóan jövőre befagyasztanak. Példa tehát akad a romániaihoz hasonló intézkedésekre, még ha ezek nem is boldogítják a hazai lakosságot. A többi bajba jutott országot azonban alapvetően az különbözteti meg Romániától, hogy a lakosság megsarcolásán túlmenően igyekeznek alternatív forrásokból pótolni a költségvetési hiányt, megpróbálják belőni a gazdaság hajtómotorját. Bukarestben mindhiába keresnénk ennek a jeleit. A mindeddig csak a lefaragásokban és az adóemelésben kimerülő szemellenzős politikát követő nagyobbik kormánypárt képtelen kilépni a Cotroceni-palota és a Valutaalap direktíváinak árnyékából, Emil Bocéknak elképzelésük sincs, hogyan kellene talpra állítani az országot. Az RMDSZ meglebegtette ugyan gazdaságélénkítő programját, ebből azonban egyelőre nem szivárgott ki több annál, mint hogy magyarországi mintára itthon is megadóztatnák a bankok nyereségét. Ettől azonban még korántsem fog feltámadni a nemzetgazdaság. Az a kormány, amely megoldásként kizárólag az adóemelést képes előrántani a cilinderből, az nem tesz mást, mint átcsoportosítja a hiánymutatókat egyik oszlopból a másikba. Azaz: zsonglőrködik a válságadatokkal.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok