2010. október 22., 10:352010. október 22., 10:35
Már ez is jelzi, hogy azért az anyaországban nem akkora az egyetértés a kettős állampolgárság kérdésében, mint az az állampolgársági törvény tavaszi módosításakor a parlamentben volt. Hiszen még akkor is, ha a nagy többség távol áll attól, hogy ilyen szélsőséges álláspontot képviseljen az elszakított területeken élő nemzettársakkal szemben, sokan vannak, akik visszásnak tartanák, ha azok is beleszólhatnának Magyarország politikai ügyeibe, akik nem viselik voksuk minden közvetlen következményét. Könnyen előfordulhat tehát, hogy a magyar kormány darázsfészekbe nyúl, ha valóban választójogot kíván biztosítani a határon túliaknak. Mert igaz ugyan, hogy csak akkor lennénk teljes jogú állampolgárok, ha szavazhatnánk is, azonban a fentebb vázolt okok miatt előfordulhat, hogy ez több viszályt gerjesztene, mint amennyire a nemzet egységét erősíti.
Persze az egyértelmű, hogy a választójog kiterjesztésétől a balliberális oldal ódzkodik a leginkább, hiszen egyértelműnek tekinti, hogy a határon túliak többsége a jelenlegi kormánypártokra szavazna – és lássuk be, ebben nem is téved, hiszen az elmúlt nyolc évben a Kempinski-szállóban megejtett koccintástól december 5-éig,a határon túliak élősködőként történő beállításáig számos olyan dolgot követtek el, ami nehezen szerethetővé teszi őket. Ezért attól rettegnek, hogy beigazolódik a Mikola-féle jóslat a Fidesz–KDNP-kormány hosszú időre szóló bebetonozásáról. (Az elmúlt nyolc év kormányzati teljesítménye alapján amúgy nem biztos, hogy ez akkora tragédia lenne).
Mégis, a választójogi törvény módosítása előtt jó lenne valamilyen módon kikérni a határon túliak véleményét – nem politikai szervezeteik útján, hanem közvetlenül –, hogy valóban igénylik-e a választójogot. Ha pedig igen, akkor a legszerencsésebb megoldás az lenne, ha az országos listára való voksolás helyett saját képviselőket küldhetnének az Országházba, akik kiemelten az ő érdekeiket képviselik. Talán így lehetne a leginkább elejét venni annak, hogy arról induljon vita: ki kinek a cselédje.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok