2011. február 22., 11:142011. február 22., 11:14
Ez azért is fontos lehet számukra, mert új elnököt választ a kongresszus, és ha kevéssé is valószínű a forgatókönyv borulása, a személyi változások hangsúlyeltolódásokat hozhatnak a szövetség politikájában. A dokumentumnak alkalmasnak kell tehát lennie arra, hogy szombaton tetszést arasson a kongresszusi küldöttek körében.
A tetszést pedig minden bizonnyal két pontra alapozzák. A fejlesztési régiók újraszabásának és a kisebbségi törvény elfogadásának a megerősített ígérete tűnik alkalmasnak arra, hogy Emil Boc miniszterelnök tapsot arasson. Hogy a koalíció képes-e biztosítani e két törvény elfogadtatását, az már korántsem egyértelmű. A parlamenti felelősségvállalással hozott törvények sora is jelzi, a koalíció számára egyre nehezebb a rendes út. Csak árkon-bokron át képes továbbhaladni.
Ennél is nagyobb baj azonban, hogy a csaliként meglebegtetett törvények sem biztos, hogy közelebb viszik a közösséget az áhított autonómiaformákhoz. A fejlesztési régiók újraszabása még jó iránynak tűnik. Ha ugyanis létrejön a székelyföldi régió, már csak a hatáskörökről kell vitát nyitni Bukarestben. Az viszont korántsem biztos, hogy jó lelkiismerettel tapsolhatnak a kisebbségi törvény ígéretének azok a kongresszusi küldöttek, akik messzebbre próbálnak előretekinteni, és a pártérdeken túl a közösség érdekeit is látják. Bakk Miklós politológus többször is figyelmeztetett arra: olyan törvényt érdemes elfogadtatni, amely továbbfejleszthető, amely egy jól átgondolt közösségi autonómiastratégiába illeszkedik. Azt is említette, ha valóban a kulturális autonómia a cél, a kisebbségi törvényt jobb lenne zárójelbe tenni. Márpedig ha nem a hosszú távú célokat szolgálja a kisebbségi törvény, úgy járhat a közösség, mint a szú, amely a tűzifába fészkel. Csak rövid ideig örvendezhet a korlátlannak látszó lehetőségeknek.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.