2011. február 17., 11:002011. február 17., 11:00
Azért merészelem ezt a pofátlan reklámot papírra vetni, mert az utóbbi időben egyre többet hallok „számítógépfüggő” gyerekekről, fiatalokról és persze kétségbeesett szülőkről, akik szerint a csemete az életét teszi tönkre, amikor a képernyőn lóg. Nos, isten ments, hogy azt mondjam, pont jó ez így, de mikor ilyesmit hallok, mindig elfog a rémület: mi lesz, ha nekem egyszer kamasz gyerekem lesz? Tényleg hibát követek el azzal is, ha engedem, hogy rólam vegyen példát? Mert én bizony ma sem tartom magam távol az internet és egyáltalán az informatika világa által nyújtott előnyöktől. Nekem is jobb lenne, ha az időm nagy részét a szabad levegőn tölteném, de nem teszem. Többet is mozoghatnék, mint amennyit mozgok, de nem teszem. És itt lép közbe a mozgásérzékelővel rendelkező játék – nem írok márkanevet, mert többféle is van már, meg aztán nem is fizet senki a reklámért. Igaz, hogy tulajdonképpen monitor (tévé) előtt maradok, de mindjárt nem ülve, hanem állva. Igaz, hogy a valóságban egy teniszütőt megemelni is nehezen tudnék, de a távirányító mindjárt könnyebb. Igaz, hogy a tekegolyó gondolatától is kitör a frász – valahogy mindig az az érzésem, beletörne az ujjam –, de a kegyes virtuális világban nem áll fenn ez a veszély.
Na jó, ennyi dicséret után bevallok valamit. Végtelenül vicces, amikor az ember ilyesmit játszik. Forehand, backhand – gyönyörű mozdulatok, csikorog a cipő a padlón – de se ütő, se ellenfél sehol. Karlendítés, tökéletes dobás, fél kéz elöl, másik láb hátul – de se golyó, se bábuk sehol. Na ezért ennyire szórakoztató ez a játék. Komolyan kellemesebb egy lelkes havert figyelni virtuáltenisz közben, mint a legjobb vígjáték. Ja, hogy egy perccel később aztán én leszek a röhej tárgya? Nem gond, legalább másnap eldicsekedhetek, hogy nagyon fáj a karom a sok teniszezéstől.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.