2010. november 19., 11:352010. november 19., 11:35
A nemzeti ünneppel kapcsolatos indulatok azonban nem segítik a dolgok rendeződését, beszűkítik a megegyezést kereső politikusok mozgásterét. Ennek ellenére a téma fellángolása segít elrendezni a gondolatokat a nemzeti ünnepek kapcsán.
Román–magyar viszonylatban elsősorban az ünnepek aszimmetriájára kell felfigyelnünk. A magyarok március 15-én az 1848-as forradalomra és az osztrák elnyomás elleni szabadságharcra emlékeznek. A forradalom román–magyar összecsapásai magyar szempontból az események melléksodrába tartoztak. A román nemzeti ébredés viszont mindig is Erdélyhez és a magyarokhoz kapcsolódott.
Az számított jó románnak, aki elutasította a magyar uralmat. Ennek megfelelően választották ki a román nemzeti ünnepet is. 1918. december elseje a románok szemében a magyarok legyőzésének az ünnepe. Míg a magyar március 15-e elsősorban az osztrákoknak fájhat, a román december elsejének a magyarok a szenvedő alanyai.
E történelmi háttérből kiindulva minden bizonnyal a románok felelőssége nagyobb abban, hogy a két népet milyen mértékben választják el a nemzeti ünnepek, nekik kell inkább figyelniük az érzékenységekre. A feladat pedig az egymásra találás időszakában mindkét fél számára az, hogy ki-ki úgy örüljön a saját nemzeti ünnepén, hogy az ne legyen hivalkodó, bántó a másik fél számára.
Még tekintettel kell lenni az érzékenységekre. Az is eredmény, ha a másik fél nem örvend, de elfogadja az ünnepet. Nem célszerű emlegetni az akasztott ember házában a kötelet. Ha valaki ennél többet akar, ha valaki azt várja, hogy a másik fél ott tapsoljon vele együtt az első sorokban, az minden bizonnyal túllő a célon. Kölcsönös odafigyeléssel túl lehet lépni a történelmi traumákon, és erre talán a felhőtlen magyar–osztrák viszony lehet a példa.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok