2010. augusztus 25., 11:272010. augusztus 25., 11:27
Akkor úgy látszott, ha egy politikus személyesen is képviseli egy körzet lakosságát, nehezebben fog megszavazni olyan döntéseket, amelyek sértik a képviseltek érdekeit. Ha azáltal próbálnánk megmérni a számítás helyességét, hogy miként tükrözik a jelenlegi politikai erőviszonyok az épp kimutatható népakaratot, hát arra a következtetésre jutunk, hogy messze esett az alma a fájától. A kormánypártok összeadott támogatottsága alulról súrolja a húsz százalékot, a kormányt mégsem sodorta el az összeomlásszerű bizalomvesztés.
Akadnak ugyan olyan képviselők, akik kilépnek a Demokrata-Liberális Párt nevű csődtömegből, de ezek száma elenyésző. Noha érezhetően közeledik Emil Boc kormányának az újabb megbuktatása, a krízis mégsem ígéri az előrehozott választást, amely a nép akaratát érvényesíthetné. A kérdésre, hogy miért alakult ez így, a választási törvény előre nem látott vonatkozásai adnak magyarázatot. Az egyéni választókerületes rendszer ugyanis nemcsak a választókhoz, hanem a kormányhoz is jobban hozzáláncolta a képviselőket. A kijáró politikát erősítette. Logikája szerint az a jó képviselő, aki kormánypénzből aszfaltoztatja le az utakat választókerületében, aki el tudja intézni, hogy csatornahálózat, tornaterem épüljön. A kassza kulcsa pedig mindig a kormány kezében van.
De talán ennél is jobban torzította az elképzelések megvalósulását az a tény, hogy az arányosság kritériumát is megőrző egyéni választókerületes rendszert fogadtak el a honatyák. Ez a rendszer pedig egy-egy választókerületben orosz rulettként dobta ki a nyerteseket. Olyan versenyző is mandátumot szerezhetett, aki dobogós helyezést sem ért el a kerületében. Így hát egyetlen képviselő sem lehet biztos abban, hogy újabb mandátumot szerez. Egyéni érdekei pedig azt diktálják: ki kell húzni a négy évet, nem szabad idő előtt elballagni a kondér mellől. Így hát az egyéni választókerületes rendszernek a mellékhatásai váltak meghatározóvá.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok