2010. május 05., 10:442010. május 05., 10:44
Az internet- és tévészolgáltatóm például rezzenéstelen arccal megszünteti a szolgáltatásomat, ha az általuk kiírt határidőig nem fizetem ki a számlát, ezért nagyon vigyáztam rá, hogy időben elégítsem ki őket anyagilag. A postaládámba juttatott számla szerint április 28-áig volt időm ezt megtenni. Csakhogy április 23-án érkezett egy másik felszólítás, miszerint ha 19-éig (!) nem fizetem ki, bizony kénytelenek lesznek megszüntetni kapcsolataimat. Hanyatt-homlok rohantam a székhelyükre, hogy ne viccelődjenek, s imámba is foglaltam a kék overallos bácsikat, amiért megkönyörültek rajtam 19-én.
A kasszás nénitől megtudtam, miután kifizettem a havi bért, hogy a számlában foglalt időszakra már kifizettem az összeget, a postázással lehet valami gond, s nyugodjak meg, most már két hónapra előre is fizettem, biztos nem fogják megszüntetni a szolgáltatást. Persze mondanom sem kell, hogy mire hazamentem, az internetem tűnt el. S mivel Murphyvel is haver vagyok, mindez péntek délután történt, így pontosan három napot vártam, míg a túlfizetett szuperszolgáltatást visszakaptam. Tehetetlenségemben kiszámoltam: pontosan napi két lejt fizetek a házi multimédiáért, de sosem láttam még olyan számlát, hogy elnézést kérünk a kedves fogyasztónktól, technikai okok miatt ebben a hónapban szünetelt x órát a szolgáltatásunk, így ön is kevesebbet fizet. Azzal nyugtattam magam, hogy legalább a lakás költségei kisebbek lesznek áprilisban, hiszen fűtés is kevés volt, ráadásul egyedül fogyasztottam a vizet, a villanyt, a gázt. Ismét tévedtem.
A villanyszámla, és annak a költségszámítása biztos sokunknak okozott már bosszúságot, így már a szemöldököm se húztam fel, mikor egy előző havihoz hasonló magas összeget olvastam le a lap aljáról. Viszont a lépcsőházba kifüggesztett közköltségtől majd hanyatt estem. S nem az fájt, hogy a fűtés ugyanannyi volt, mint februárban, hanem inkább az, hogy kétszer annyit fizetek a tömbházat körülvevő zöld területért – ahová a ruháimat sem tudom kiteríteni, mert ellopják –, mint a vízfogyasztásért. Mindezek után a lakástulajdonosnak fizetett lakbért látom a leghatékonyabb kiadásomnak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok