2010. március 12., 09:362010. március 12., 09:36
Vajon csak az egyházi vezetõk személyes habitusa vezet az ellentétes következtetésekhez? Vagy netán az egyházak hitvallási, szervezeti különbözõségében keresendõ a magyarázat? Minden bizonnyal ebben is, abban is. Tény, hogy az erdélyi magyar egyházak a kommunista diktatúra idején is különbözõ mértékben álltak ellen a nyomásnak. Míg Papp László nagyváradi református püspök maga is tagja volt a kommunista Nagy Nemzetgyûlésnek, és – Tõkés László megállapítása szerint – a kolozsvári református püspökség a Szekuritáté fiókintézményeként mûködött, a gyulafehérvári római katolikus püspökség nem kötött egyezséget az állammal. Márton Áron és társai a tántoríthatatlanság példaképeiként rögzültek az erdélyi magyar tudatban. Persze, a római katolikus papság sorában ugyanúgy lehettek, voltak, vannak kollaboránsok. Ha esetükben az átvilágítás a gyónási titok megszegését hozná a felszínre, az erõs megrázkódtatást okozna az amúgy is paphiánnyal küzdõ római katolikus egyházban. Talán ez az egyik összetevõje a mai katolikus egyházfõk ellenérzéseinek. Tény, hogy Márton Áron meggyóntatta, és visszafogadta a nyáj közösségébe a megtévedt békepapokat. De az is tény, hogy életmûve tanúsága szerint õ nem bízta csak Istenre a rendezést. „Vétkezni a gyöngeség jele. Az elkövetett hibát jóvátenni férfias magatartás és lelkierõ jele” – vallotta a papsághoz írott egyik levelében. A keresztény élethivatás címû írásában pedig arról értekezett, hogy a keresztény embernek ugyan az égben van az igazi hazája, „útközben építenie kell Isten országát, az igazság és az élet, a szentség és a kegyelem, az igazságosság, a szeretet és a béke országát.” Megtörténhet tehát, hogy ma inkább a tevõlegesen fellépõ protestáns egyházak járnak a Márton Áron által megjelölt úton.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok