2010. szeptember 15., 10:322010. szeptember 15., 10:32
De míg a lengyelek és a magyarok egyenrangú felekként szövetkeztek, Románia korántsem volt egyenrangú fél Franciaországgal. Azzal, hogy magát frankofón (franciául beszélő) országnak tekintette, elfogadta, hogy a francia érdekszféra része: úgy táncol, ahogy Párizsban fütyülnek. A kötelékből persze Bukarest is bőséges hasznot húzott. Enélkül aligha sikerült volna annak idején megszereznie Erdélyt vagy legutóbb az Európai Bizottság egyik legfontosabb tisztségét: a mezőgazdasági biztosi széket.
Nos, ilyen előzmények után aligha lehetett számítani a romakérdés miatti román–francia összefejelésre. Arra, hogy éppen a hűséges csatlós, Bukarest okoz majd gondot a Sarkozy-kormányzatnak. Mert kétségkívül, Párizs kellemetlen helyzetbe került az uniós színtéren: immár bizonyíthatóan etnikai diszkriminációt alkalmazva zsuppolja haza a romániai romákat. Már a szintén frankofón luxemburgi Viviane Reding igazságügyi biztos is kénytelen volt diszkrimináció miatti jogi kötelességszegési eljárást kilátásba helyeznie Franciaországgal szemben. Márpedig a francia kormányzat aligha jöhet ki jól ebből a történetből. Az utazás szabadsága ugyanis az Európai Unió egyik legfontosabb alapelve. A román álláspont, mely szerint ez a jog megilleti a romániai romákat is, teljesen megalapozott.
Párizs most szembesül annak a következményeivel, hogy Románia annak idején nem érdem szerint csatlakozott az Európai Unióhoz. Úgy vették fel, hogy korábban nem készítette el a házi feladatait: hozzá sem látott a társadalom perifériájára szorult etnikai, szociális közösségek felzárkóztatásához, nem tette hitelessé és működőképessé az igazságszolgáltatását, nem szorította vissza a korrupciót, nem alakította át a mezőgazdaságát. Ha nem történik Romániában valami radikális változás, a meg nem oldott bukaresti házi feladatok egyre több gondot okoznak majd Európa kancelláriáinak.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.