2010. március 31., 10:592010. március 31., 10:59
Erre már az ablaknál álltam, megnézni, mi történt, és a látvány, ami fogadott, lesújtó volt. Egy elütött kutya vonszolta magát a járda fele, majd a sövény tövében összeesett. Mellette ott állt érthetetlenül hűséges barátja, mely vigasztalta, nyalta a szerencsétlenül járt társát. Közben pedig még zajlik a munkám telefonon, de már nem tudok figyelni: egyre nagyobbra kerekedik a szemem, remeg a gyomrom is a látványtól, hogy ott fekszik ez a kutya, „segítségért kiált”, miközben a járókelők egy pillantást sem vetnek feléje, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
Emberek! Hát valóban így gondoljátok? Valóban el kell menni egy segítségre szoruló állat mellett? Valóban ott kell hagyni, szenvedni, elpusztulni? Futottam, éppen csak cipőt húztam, kulcs, telefon zsebbe, és máris lent voltam a sövénynél. Nem volt kérdés, hogy mi legyen az első tettem: megsimogattam, beszéltem hozzá. Tekintetével viszonozta, hűséges barátja pedig mintha sürgetett volna, hogy tegyek már valamit. Egy arra sétáló kutyás gazdit kértem, segítsen berakni az autóba az elütött állatot. Másra nem számíthattam. Hamar hozott is egy takarót, óvatosan beraktuk a négylábút a hátsó ülésre és indulnék, mire a sebesült kutya „barátja” is jelzi, be akarna szállni az autóba.
Újra összeszorul a gyomrom, majd jelzem, hogy nem jöhet és indulok. Lassan megyünk, hogy a rázkódás se fokozza a fájdalmait, ne féljen. Az állatorvosi rendelőben szívélyesen fogadtak: szakértő kezek megvizsgálták a kutyát, majd megnyugtattak, hogy ellátják, nekem csak a gyógyszereket, oltásokat kell fizetnem, egyebet nem. Ekkor jött ki belőlem a feszültség: zokogni kezdtem. És sokáig csak hulltak a könnyeim: sirattam a szerencsétlenül járt ebet, meghatódtam a hű pajtásától, szörnyülködtem a járókelők passzív hozzáállásán, csodáltam a rendelőben dolgozó állatorvos odaadó hivatástudatát, s csak sokára, de végül megnyugodtam. Itthonról még feladtam egy hirdetést a helyi újságba, hogy ha valaki keresné házi kedvencét, akkor útbaigazítom. Aztán e felkavaró eseményről lassan a munkámra kalandozott figyelmem, majd egyéb teendőkre. Már este volt, amikor csengett a telefonom, és az állatorvos, egy halk szavú, kedves nő, részvéttel a hangjában elmondta: a kutya elpusztult, ne aggódjak tovább miatta.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok