2010. augusztus 11., 11:162010. augusztus 11., 11:16
Legutóbb például három hétig nem volt meleg víz itthon. Egy nagyon vastag és nagyon fontos vezetéket cseréltek, természetesen épp a mi lakásunk közvetlen közelében. Persze hogy lehet gáztűzhelyen vizet melegíteni, aztán a lavórban megmosdani, de ha választani lehet, én inkább a zuhany mellett döntenék.
Apró kényelmetlenség, és valahogy mégsem olyan apró. Aztán épp a tömbház pincéjében durrant el valami cső, úgyhogy délutántól másnap délutánig semmilyen folyó víz nem volt a házban. Én ilyenkor a házisárkányok legsárkányabbikává szoktam válni, és még csak nem is szégyellem. Van, ami számomra egyszerűen a civilizált élethez kell. Kivéve évente nagyjából egy hetet. Ilyenkor nem bánom, ha hajnalban kell kelni, rossz utakon zötykölődni fölfelé. Olyan helyre, ahol sem meleg víz nincs, sem angol vécé, de még aszfaltozott utak sem. Folyóvíz az van, legfeljebb egy jéghideg, tiszta kis patak formájában. Sem az ágyacskám, sem a számítógépem nincs a közelben. És már el is jutottunk ennek a csodás helynek a legfőbb sajátosságáig: két olyan dolog, amely az év többi, „normális” részében nélkülözhetetlen, itt teljesen hiányzik, mégpedig a mobiltelefon-térerő, illetve az internet.
Elérhetetlen vagyok én is, és mindenki más elérhetetlen a számomra, aki nincs éppen hallótávolságban. A legszebb persze az, hogy hallótávon belül igen kevesen vannak, így a kommunikációs lehetőségeim is erősen korlátozottak, holott városon egyszerre minimum hat emberrel szoktam beszélgetni interneten, közben állandóan csörög a telefonom. Van a kényelem helyett azonban hegy, völgy, fa, tisztás, patak, haraphatóan friss levegő, hűvös-hideg éjszakák akkor is, amikor lenn a sík földön épp a legnagyobb kánikula tombol, meg van tábortűz, csendes-nagy beszélgetések. Ami pedig nincs: gondolkodás a másnapi teendőkön, időszűke, beton, szmog, házmester, zenét bömböltető és utcán visítva veszekedő szomszédok. Meg csempe a falon, mikrohullámú sütő, zuhany, szőnyeg és monitor. Legalábbis remélem.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.