2010. június 08., 10:292010. június 08., 10:29
Illetve a blogger szerint létezik még egy másik változata az elvek szerint élő embernek, ez pedig a lázadó, vagy művészlélektípus, aki szereti a gerinces ember látszatát kelteni, és „bőszen hangoztatja, hogy ő egyéniség, aki nem hajlandó beleolvadni a szürke tömegbe”. Természetesen, mindkét típusnak részletes külső és belső jellemzését is megadja, mégis olvasva az igencsak alapos dolgozatot, hiányérzetem támadt. Ugyanis hiányoltam a felsorolásból a harmadik kategóriát, amelyik passzol az EAEV meghatározásának, mégis más.
Ez pedig nem más, mint az az embertípus, akit mi, itt Székelyföldön egyszerűen csak kekecnek nevezünk. Nos, a kekec mindaddig hasonlít az EAEV-hez, míg kissé alaposabban meg nem ismerjük, ugyanis – ha ez megtörténik – látni fogjuk, hogy lényegében nincsenek is elvei. Pontosabban első, második, harmadik..., stb. tizedik találkozásig úgy tűnik, mintha az EAEV simánfaksznis változata lenne, viszont a lényeges különbség: nemhogy elvei lennének, neki mindössze egyetlen elve van, ellentmondani mindig, minden körülmények közepette mindenkinek. Azt is mondhatnám, hogy lényegében egyetlen önálló gondolata/véleménye sincs, pusztán beleakaszkodik mindenki más gondolatába/véleményébe és annak ellentmondva, magyarán, „kekeckedik”.
Rendszerint nagyon halkan, tagoltan és hangsúlytalanul beszél. Nem is beszél, inkább monoton hangon motyog. Általában jól ismeri a törvényeket, különféle társadalmi és illemszabályokat, és ezekre szokott hivatkozni miközben ellentmond. Lehet szó bármilyen abszolút mindenkit érintő jóról, ő megtalálja azt az egyetlen személyt vagy kisszámú csoportot, akiknek esetleg nem felel meg és ennek jelentőségét aztán maximálisra duzzasztva kontrázik. Csupán akkor torpan meg – de ezt is csak rövid időre – amikor valaki egyetért vele. Azonban ez sem tart sokáig, ugyanis a „leleményes kekec”, ha már mindenki egyetért vele, akkor legtöbb öt perc leforgása alatt ellentmond önmagának. Elvégre ettől kekec...
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok