2010. június 15., 11:262010. június 15., 11:26
A konvenció idején úgy tűnt, a kommunistaellenesség lehet az az elvi alap, amelyen szövetség köthető. Hamar kiderült azonban, a sajátosan magyar kérdésekben a szövetségesek ugyanolyan elutasítók, mint a kívülállók. 2000 és 2004 között az elszigeteltségből magyar támogatással kitörő Szociáldemokrata Párt (PSD) tűnt a következő barátnak. Traian Băsescu győzelme és a DA Szövetség 2004-es kormányalakítása azonban kijózanítóan hathatott a magyar politikusokra.
Azt láthatták, nyoma sincs már annak a megértésnek, amely korábban kétnyelvű feliratozást, aradi szoborállítást termett. A kisebbségi kérdésekben a PSD visszatért a nacionalista retorikához. A Nemzeti Liberális Párt volt a következő reménység. A Tăriceanu-kormány idején úgy tűnt, elvi alapjai is vannak az együttműködésnek. Az RMDSZ legutóbbi, kolozsvári kongreszszusát köszöntő politikusok közül egyedül Crin Antonescut jutalmazták vastapssal a küldöttek. Napjaink politikai fejleményei azonban azt mutatják, a liberális szövetség is csak konjunkturális volt. Crin Antonescu semmivel sem különb a többi bukaresti politikusnál; nacionalista hévvel viszonyul az oktatási törvény kisebbségbarát módosításaihoz, akárcsak Tőkés László EP-alelnökségéhez.
Noha az európai néppárti tagság elvi összetartozást sugall, Traian Băsescuval és a Demokrata- Liberális Párttal (PDL) az RMDSZ is csak konjunkturálisnak tekinti az együttműködést. Semmi kétség, hogy a PDL-t sem sikerül a közös kormányzás végére kisebbségbaráttá, megértővé tenni. Az RMDSZ e szomorú tapasztalatból arra következtetett: ha elvi társ nincs, alkalmi partnerekkel kell kielégíteni a vágyakat. Csak a Nagy-Románia Pártot zárta ki a potenciális társak közül. A szövetségnek azonban azt a kérdést is fel kell tennie, hogy nem maga gátolta-e meg a hosszú távú kapcsolat kialakulását azzal, hogy politikai hovátartozását sutba vágván hol az egyik, hol a másik párttal feküdt össze egy-egy kormányzati ciklus erejéig.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok