2010. szeptember 20., 10:252010. szeptember 20., 10:25
Lista készült a kihágásainkról. Nagylelkűségéről is bizonyságot tett azonban a szakember, mert nem toldotta meg büntetéssel a kiadásainkat, sőt még a gázcsapot sem zárta el a házunk falán. Beérte annyival, hogy határidőt szabott a hiányosságok kiküszöbölésére.
A gázkazán ellenőriztetésével kezdtük a felzárkózást a törvénytisztelők sorába. Amikor csekély 320 lej ellenében a kazánátvizsgáló szakember megállapította, hogy minden a legnagyobb rendben, még ki is húztam magam. Az viszont fölöttébb meglepett, hogy a gázszivárgás-érzékelő ügyében ez a szaki radikálisan más véleményt képviselt.
„Amikor nálunk akarták felszereltetni, úgy kirúgtam őket, hogy a lábuk sem érte a földet – magyarázta a szakember. – Ezt csak azért kérik, hogy tudjanak munkát adni a gázszerelőknek, tudjanak pénzt kicsikarni az emberektől. Különben sem érnek semmit a hazai kereskedelemben kapható érzékelők.” Többnapi internetes keresgélésbe, telefonálgatásba tellett, míg az országos energiahatóság közönségszolgálati irodájától sikerült megtudni: mégiscsak van egy jogszabály, amelyik előírja a gázdetektor kötelező használatát, ha a lakásnak termopánablakai vannak. Így hát újabb 220 lejes kiadással a konyhába két korondi tányér közé felkerült a gázdetektor.
A művelet azonban aligha hatott megnyugtató módon a család lelkiállapotára. A konyhában ugyanis röviddel ezután egyre határozottabban kezdett érződni a gázszag, ami korábban – az ellenőrzések és biztonsági beavatkozások előtt – sohasem volt tapasztalható. A bekopogó szomszédok első szava is az volt: „Jé, milyen gázszag van nálatok!” A gázdetektor ott virított a korondi tányérok között, és meg se mukkant. Mire egy kihívott szerelő megállapította, hogy bizony a sok beavatkozás nyomán jócskán kezdett szivárogni a gáz a kazán bemenetelénél, egy látogatónk is megfejtette a feladványt: „Ez biztosan úgy működik, hogy ha érzed a gázszagot, neked kell megnyomnod a gombot, mely bekapcsolja a vészjelzéseket, és elzárja a gázcsövet”. Nevetve jegyeztem meg: „Persze hogy úgy. Ez a fapados változat.”
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.