2010. április 20., 09:422010. április 20., 09:42
Például abban, hogy mindkét ország(rész) egyformán hányatott sorsot élt meg a történelem évszázadai során, és jutott idegen uralom alá. És azt is lehetetlen észre nem venni, hogy mind a tibeti nép, mind az erdélyi magyar nemzetrész önrendelkezési törekvése, szabadságvágya a visszautasítás merev falába ütközik.
Legfeljebb annyi az eltérés, hogy míg a kommunista Kína tűzzel-vassal, addig a demokratikus Románia – két évtizeddel a kínainál nem kevésbé brutális és magyar kultúránkban rettenetes pusztítást okozó román nacionál-kommunizmus bukása (?) után – szelídebb eszközökkel követi a homogenizációt és a nemzetállami eszméket. Amelybe – a gyakorlat mutatja – nem fér bele például az anyanyelv korlátlan használata, az állami finanszírozású önálló magyar egyetem, a multikulturálisnak mondott Kolozsváron – és sok más településen – a magyar helységnévtábla.
És egyebek. Amelyekre a tibeti nép vallási és politikai vezetőjének erdélyi látogatása ráirányíthatja akár a nemzetközi sajtó figyelmét. Lám, a dalai láma bejelentett látogatásának híre már meg is hozta első gyümölcsét: a román sajtóban ismertté válik az angol–tibeti szótárával Tibet egyedülálló kultúrájának a nyugati világ felé utat nyitó földink, a háromszéki Csomakőrösön született és Dardzsilingben nyugvó Kőrösi Csoma Sándor neve.
De a dalai láma tervezett látogatásának legfőbb hozadéka mégis az lenne, ha megfogadnánk a 2006 októberében hozzánk, magyarokhoz intézett szavait. Őszentsége ugyanis arra biztatott bennünket, hogy „akármilyen nehéz is, bármilyen akadállyal, nehézséggel néznek szembe, nem szabad, hogy elveszítsék a reményt és az elhivatottságukat. Bizakodónak kell maradniuk. Egy tibeti mondás úgy tartja, kilenc kudarc kilenc próbálkozást jelent. (…) Kérem, dolgozzanak továbbra is keményen, és távlatokban gondolkodjanak. Tartsák szem előtt azokat a nemes célokat, amelyek a közös érdekeket szolgálják. (…) Ez az én tanácsom.” Megszívlelendő.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.