2010. október 07., 10:212010. október 07., 10:21
Egyesek szerint a tudós megközelítések már olyannyira elrugaszkodottak a valóságtól, hogy a vizsgált közösségnek gyakorlatilag semmilyen haszna nem származik belőle, a több ezer oldalas, egyre csak gyarapodó könyvészet nem tükröz mást, mint a kutatók öncélú magamutogatását. Mások azt tartják visszásnak, hogy olyan közösséget akarnak minduntalan visszarántani a nemzet keblére, amely akarva-akaratlanul, de magyarságtudatát régen feladta, s nyelvében is csak olyan hagyományokat őriz, amelyek nagyrészt a katolicizmus archaikus alapigéire vezethetők vissza.
Mindez tíz évvel ezelőtt nem rettentett el néhány elhivatott pedagógust attól, hogy ismét beindítsa Moldvában a magyar nyelv oktatását. Erős ellenszélben, de Klézsén és Pusztinán is elkezdődött a tanítás, 2002-ben pedig itt-ott már az állami iskolákban is lehetett magyar szót hallani a katedra mögül. Idén már 24 településen tanulhatnak a kisdiákok magyarul, de az asszimilációt ez sem állíthatja meg. Politikai akaratról pedig továbbra is csak akkor lehet hallani, ha a csángómentés kérdéséből hasznot lehet húzni. A nyilatkozatok szintjén kifulladt ígéretek pedig semmilyen formában nem szolgálják a csángó közösség érdekeit, inkább a kétkedők, de még inkább az ellenzők malmára hajtja a vizet. Miközben egy olyan védtelen népcsoportról van szó, amely eleve egy szociálisan és gazdaságilag visszamaradt régióban él, ahol a vasárnapi misét még mindig románul celebrálják, és ahol nincs hely képviselői számára a politikai életben és a közintézményekben sem.
Ezeket a problémákat biztosan nem lehet megoldani csupán egy oktatási program segítségével. Az állandó nyomásgyakorlás feladata azoké, akik a konferenciákon, tánctalálkozókon és jótékonysági rendezvényeken protokollbeszédük után nagy tapsot kapnak, miközben eddig sorsdöntő kérdésekben nem értek el jelentős előrelépéseket. És ezt most azok a lujzikalagori és diószegi családok sínylik meg, akiket még mindig meg lehet félemlíteni, függetlenül attól, hogy csángómentőink éppen hatalmon vannak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok