2010. november 17., 10:562010. november 17., 10:56
A parlament, a kormány, a köztársasági elnök már rég kikerült a bizalmat érdemlő intézmények sorából. Miként is lehetne bizalommal tekinteni a csaláson kapott házelnökre, a jogokat nyirbáló, ballépést ballépésre halmozó kormányra, és az őket hatalmon tartó köztársasági elnökre? És ha ők csúfosan megbuktak, ki az, aki leválthatná őket? Hol van az a politikus, akinek van még körömfeketényi hitele? És hol vannak a hitelt érdemlő szakszervezeti vezetők?
Azok, akik nem szálltak be a politikusok oldalán a tisztességtelen gazdagodási versenybe. Ha pedig valaki a bíróságon keresné az igazát, ott sem jár jó úton. A legalsótól a legfelső szintig talál disszonáns ítéleteket. Mert hát miként tekintsen az alkotmánybíróságra, mely úgy vélte, nem sürgős a tanügyi törvény, vagy a bíróságra, mely szerint törvénytelen a háromnyelvű felirat Aranyosgyéres határában. A sajtó sem sziget immár a bizalmatlanság tengerében. Mert hát hihet-e azoknak a televíziós csatornáknak, amelyek tulajdonosainál lopott pénzt keres az ügyészség?
Ma Romániában a teljes bizalmatlanság, a teljes kiábrándultság a meghatározó életérzés. A közember tucatnyi jelzést kap naponta arról, hogy az állam képtelen ellátni alkotmányos feladatait. Minden út a kilátástalanságba, a kiszolgáltatottságba vezet. Ma már az sem tűnik hihetőnek, hogy a demokrácia megoldja a problémákat.
Ez az életérzés pedig megannyi rossz megoldást kínál; más kontinenseken nem egyszer a katonai puccshoz vezetett, vagy keménykezű diktátorokat segített hatalomra. Románia lakossága csak reménykedhet abban, hogy az Európai Unióban és a NATO-ban már nem történhetnek efféle radikális fordulatok.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok