2010. július 14., 10:452010. július 14., 10:45
A történet így kezdődik: Yossarian kimegy a Grigorescu negyed végén található buszállomásra. Sokszor már a beforduló busz elmegy az orra előtt, de legalább nem ezen kell meghalni zsúfolódni, hanem a következőn.
Tudniillik a 30-as fő csapdája a zsúfoltság. Bármennyire gyakran járna és bármekkorára is növekedett a buszok befogadóképessége a kiszuperált régi párizsi zöld színű buszocskáktól a mostani forgós járművekig, kisebbfajta tömeg verődik össze pár perc alatt. A felszállók között megfigyelhetjük a katonákat a többi utast ágyútölteléknek, bocsánat levegőnek tekintő szűk látókörű Dreedle tábornokot. Ez az a tekintélyes idősebb korosztálybeli utas, aki előretör a busz közepéig, s leül.
Aztán egy perc múlva az első megállónál az utazó közönség megdöbbenésére hipochonder Daneeka dokivá változik, visszatörtet mindenen keresztül és leszáll. A harmadik megállónál növekvő zsúfoltság mellett jelenhet meg közöttünk olyan hölgy, aki korát kb. egy kiló sminkkel és azonos súlyú (?) aranylánccal próbálja elfelejteni. (Őrájuk a jó öreg Heller bácsi se gondolt.)
Következik az utazás kanyargós szakasza, ahol főszerephez jut a sofőr. Tudományos mérvű vizsgálataink alapján itt dől el, mennyi idő alatt tesszük meg az utat. Ha ugyanis nyuszi a sofőr, akkor ragaszkodik a 30 km/h sebességhez, és minduntalan vörös lámpát kap el. Bezzeg ha holmi Cathcart ezredes állna a háta mögött, akkor gyorsabban repülnének, akarom mondani, vezetne.
Ha viszont nem nyuszi, akkor is meggyűlhet a baja a parkból kifelé fordulva az ún. kakasos templom mellett folyton kialakuló dugóval. Kivéve, ha a túlbuzgó sofőrt nem Havermeyernek hívják, és egy Michael Schumachert is megszégyenítő jobb oldali (!) előzéssel elébe nem tolakodik a bombázóval, illetve a busszal a többi autónak, hogy a főútra jusson.
Itt az ötletesebbnél ötletesebb koldus Milo Minderbinderek tehetik tiszteletüket a buszon. Így jut el 15–20 perc alatt a központba a krónikás Yossarian, aki közben Őrnagy Őrnagy őrnagyra is változtathatná nevét, hiszen azoknál a megállóknál a monstrumról szinte sem fel-, sem leszállni nem lehet.
De ő saját biztonságára gondolt. Egy hete biciklivel jár be munkába.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.