2012. július 11., 08:242012. július 11., 08:24
Nemrégiben egy elég durva hangnemben írott jegyzetet olvastam a világhálón, amelynek szerzője felháborodottan arra szólítja fel a (virtuális) környezetében élő anyukákat, hogy ne tegyenek közzé mindenféle képeket, felvételeket a gyermekükről, merthogy az „senkit nem érdekel”. Távol álljon tőlem, hogy belemenjek a gyerekesek és nem gyerekesek közötti örök vitába (micsoda hülyeség ilyesmin vitatkozni egyébként), csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy sokan még ma, 2012-ben sem tudják, mire való az internet, azon belül pedig az egyre népszerűbb közösségi hálók.
Az ilyen és ehhez hasonló írás (mert ez csak egy a sokból, ezért nem is idézem konkrétan) pontosan olyan, mintha én kiállnék az utcára, és nagy hangon elkiáltanám magam, hogy nekem bizony senki ne mászkáljon a kedvesével kézen fogva, mert az engem zavar. És ennek is – hangsúlyozom, pontosan ugyanúgy, mint a való világban – megvannak a maga józan ész diktálta szabályai. Nem tolom az orra alá senkinek a gyerekemet – sikeremet, kudarcomat, férjemet, büszkeségemet, új cipőmet –, de igenis kiviszem látható helyre, ha úgy tartja kedvem, s akinek nem tetszik, legfeljebb nem nézi.
Ez az interneten egyébként még egyszerűbb, mint a valóságban, hiszen ott nem is látom, hogy valaki továbbkattintott, nem ájult el a gyerekemtől – sikeremtől, cipőmtől stb. –, így sértődés sem eshet. És ha már a közösségi hálóknál tartunk: jó volna mindenkinek megértenie, azok arra valók, hogy a saját, valós ismerőseinkkel kapcsolatot tartsunk. Nekem még nincs gyerekem, de igenis érdekel az ismerősömé, hiszen nem idegen a számomra, épp azért vagyok vele legalább virtuális kapcsolatban, hogy tudjak róla, és a valóságban lehet, hogy csak egy évben egyszer látnám. Aki pedig boldog-boldogtalannal felveszi a kapcsolatot az interneten, az ne háborogjon, hogy az idegen gyereket kell néznie a saját üzenőfalán.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.