2012. március 08., 09:112012. március 08., 09:11
1. Kit ünnepelni? (Ha egy bizonyos nap különleges, akkor annak kell, hogy legyen oka, nem lehet ünnepelni csak az ünneplés kedvéért.) 2. Hogyan ünnepelni? 3. Miért csak ma? Ezek a dilemmák nyilván nem lennének, ha a valódi nők aránya nem csökkent volna az utóbbi évszázadban. (A valódi férfiak számával egyetemben.) Köszönhetően a felpörgött tempónak, amiben minden családi-közösségi összetartó kapocs kiég társadalmunkban.
Plusz a nők egy része által rosszul értelmezett emancipációnak, amire a média és a szórakoztatóipar-ágak is rájátszanak. (Félreértés ne essék, én tántoríthatatlan kősziklaként állok a társadalmi fejlődés és a két nem egyenrangúságának pártján.) Sajnos világunk olyan irányba halad, amikor a nők lassan elfelejtenek nők (és a férfiak meg férfiak) lenni.
Mitől lesz valódi a nő? Ha őszinte (hajaj, de ritka tulajdonság), anya akar lenni (kiveszőben levő nő), okos (tetszőleges témáról lehet vele értelmesen társalogni), van saját szakmája, és nem idegenkedik a konyhatündérkedéstől sem. Igen, ez a nehezebbik választás. Egy ilyen nő: kincs, angyal. Könnyebb, ha a rossz családi minták és kortársi nyomás hatására a hisztis csajból előbb szingli karrierista vagy zsörtölődő élettárs lesz (nem feleség, merthogy „a házasság elavult intézmény, ahol elnyomják a nőket”). Később, dörzsöltebb változatban: minden lében kanál anyós, pletykafészek vén banya satöbbi. Egyszóval: nő, aki nem nő. Még rosszabb, ha férfiszerepet játszik, többé-kevésbé feminista, aki – miközben minden női fortélyt bevet a hétköznapokban – lemondóan legyintget és sóhajtozik mindenfelé, hogy „ezek a férfiak így” meg „ezek a férfiak úgy...”
Ha már ismét szóba jött az erősebbik (?) nem… Fogadjuk el mi, férfiak, hogy sohase fogjuk megtudni, mit is akarnak valójában a nők. Hiszen éppen ez a csodálatos! Képzeljük el, mi lenne, ha a női gondolkozás logikájáról, a világegyetem eme legnagyobb tudományos rejtélyéről lehullna a lepel. A mérhetetlenül szürkébb, unalmasabb világban egyáltalán tudnánk úgy segítve szeretni a hétköznapokban a valódi nőket, a bájos kislányokat, kisasszonyokat, ihlető múzsákat, jó feleségeket és anyákat és tisztes öregasszonyokat? Azzal a szeretettel, amit a (valódi) nők megérdemelnek nemcsak március 8-án (ezen az álünnepen), hanem az év mindegyik napján.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok