2013. január 24., 09:102013. január 24., 09:10
Igazat szólt, hisz néhány más párttársával együtt sikerült besirülnie a törvény nyitva felejtett hátsó kiskapuján, s amint megszokott helyén érezte magát, szükségesnek látta bölcsességéről újfent tanúbizonyságot tenni. A kérdésre, hogy az eltelt évek alatt sikerült-e némileg betömködnie a tanulmányain tátongó réseket, megpödörintette kackiás bajuszkáját, végigsimított ficsúros frizuráján, és kimondta az ominózus mondatot: kaptam néhány ajánlatot különböző egyetemektől, hogy nagyon szívesen rendelkezésemre állnak holmi diplomafélékkel, de azonnal visszautasítottam.
Ha eddig jól szolgáltam a hazámat, ezután is megmaradok az én eredendő jóérzésemnél. Nesze neked, hazácska! Örvendezz, hogy a tudatlanság ilyen magas lovacskáján ülő fiacskád továbbra is téged szolgál! Derék paci a lovacska, sokat elbír és nem részrehajló. Illetve nem pártfüggő. Nem in- vagy diszkriminál, nem görnyedezik, nem rogyik össze – ha valaki rápattant, azt tartja hősiesen. Gyorsan felugrott hát a vastag eurókötegeit bűvészként a legfestőibb testrészei közeléből elővarázsló fociguru is, aki ráunva a brüsszeli parlamentre, most a hazai honatyák közt himbálja csípőjét, és mond időnként egy-egy blődit.
Nemrég például azt, hogy semmi értelme firtatni osztályainak számát, inkább a milliárdjairól beszéljenek. Hogy már nem milliárdokban számolunk? Mindegy, akkor legyenek milliók, meg a palota, meg az egyebek, minek mindehhez még érettségi is?! Hát minek is? Túléltük a folyton heherésző elnöknek azon bölcs kijelentését is, hogy az iskolából csak idióták kerülnek ki, manapság úgysincs szükség tanulásra: csak megnyomunk egy gombot és megtudjuk... Mit is?! Na ugye! Sajnos öles termetem ellenére túlságosan kicsike vagyok én a tudatlanság magas lován trónolókhoz képest, hogy fülük közelébe ordíthatnám a figyelmeztetést: ha nem tudod, mit keress, a hozzá „vezető” gombot sem találod, s a nagy kutakodásban még azt sem veszed észre, hogy a lónak is elege lesz végre a tudatlanságodból, s egyszer csak egy elegáns mozdulattal szépen és végérvényesen lehuppant majd a földre.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.