2013. április 15., 21:062013. április 15., 21:06
Semmi gond nincs azzal, hogy kizárólag interneten érhetők el bizonyos információk, amennyiben az embernek van internetkapcsolata. Semmi gond nincs azzal, hogy egy Románia méretű ország bonyolult egészségügyi rendszerét elektronikusan kiállított receptek révén próbálják egyszerűsíteni – feltéve, hogy a rendszer szereplőinek mindegyike képes használni az ehhez szükséges szoftvert, és az sem hátrány, ha az on-line érvényesítendő orvosi vényeket on-line lehetséges érvényesíteni, tudniillik van internet.
Nyilván senkinek nem újdonság, hogy az ilyesmi nálunk nem szokott működni. Nekem sem az, hiszen, bár szerencsére ritkán vagyok beteg, az elmúlt évben ezerszer megírtam már, hogy az e-receptek nem és nem működnek. De be kell vallanom, amikor néhány nappal ezelőtt a férjem tüdőgyulladás gyanújával csaknem húsz percet töltött a szakorvosi rendelőben, miközben a többi betegnél egy vizsgálat öt percnél többet nem vett igénybe, kivert a hideg veríték. Nem jutott eszembe, hogy egyszerűen nem működik az internetkapcsolat, ezért nem lehet felírni a szükséges gyógyszereket. Mint ahogy azt sem gondoltam volna előre, hogy a húszperces várakozás után hazaküldenek minket azzal, hogy jöjjünk vissza délután vagy esetleg holnap, amikor hátha megjavul a dolog, és a beteg megkaphatja a kezelését. Aztán, miután a hálózat mégis hamarabb helyrejött, és megkaptuk a vényt, arra sem gondoltam, hogy a patikusnak fogalma sincs, miről beszél, amikor azt mondja, hogy nyugodtan kiválthatunk nála a felírt négyféle gyógyszerből hármat, mert a negyedik épp nincs raktáron, mert bárhol kiválthatjuk azt is, ahol éppen van. Mert bizony a következő patikusnak egészen más volt a véleménye, miután ötször hiába próbálta meg interneten érvényesíteni a csonka vényt, és végül kénytelenek voltunk a teljes árat kifizetni, mert bizony nem lehet egy vényt több gyógyszertárban felhasználni. Persze erre is csak azután jöttünk rá, hogy a patikus megtalálta a programban az „érvényesítés” gombot. Szóval mondom, nem hinném, hogy a gatyával van a baj, sokkal inkább a tehénnel.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.