Bálint Eszter

2018. november 26., 20:11

A takaró és az olaj, avagy állandó kampányban

Ahogy egy takaró nem lesz hosszabb attól, hogy kivágunk egy darabot a végéből, majd azt a másik végéhez illesztjük, úgy nem lesz takarékosabb a kormány, ha úgymond egyik zsebéből a másikba teszi át a pénzeket, vagyis az egyik minisztérium által el nem költött összegeket a másikhoz irányozza át.

Márpedig ez történt pénteken, az év utolsó költségvetés-kiigazításakor. A cél kettős volt: úgy alakítani a rendelkezésre álló összegeket, hogy üsse a széle a hosszát, s közben a bruttó hazai termék (GDP) 3 százaléka alatt tartani a büdzsé hiányát. Elsősorban azért, mert a maastrichti szerződés értelmében így kell eljárni, ellenkező esetben szankciók jöhetnek, és nem utolsósorban azért, hogy a kormányzó szociál­liberális koalíció az egész világ orra alá dörgölhesse, hogy mindenféle makrogazdasági prognózisok ellenére sikerült teljesíteni a hiánycélt.

Röviden ennyiben lehetne összefoglalni a pénteki kormányülés lényegét. És sajnos az már nemigen érdekli a brüsszeli illetékeseket, hogy milyen áron vagy éppen milyen mulasztások révén sikerült betartani a szabályokat. Hiszen ez olyan, mintha a tanár szemet hunyna afölött, hogy a diák puskázik, ha a lényeg mindössze annyi, hogy minél többen teljesítsenek az átlagon felül. Mert tulajdonképpen egy (megbocsáthatatlan) mulasztáson múlott ismét a jó tanulói minősítés: nem épültek a 2018-as évi állami költségvetésbe foglalt ütem szerint az autópályák, így az ott „megspórolt” pénzösszegeket át lehetett csoportosítani más helyre. Ezt meg persze senki nem sújtja kötelezettségszegési eljárással.

Azt viszont, hogy mi lesz jövőre, nem tudhatjuk. És minden jel arra utal, hogy a kormány sem tudja. Hiszen miközben „jobb helyeken” már rég megvan vagy készül a 2019-es büdzsé, addig nálunk érthetetlen politikai hajcihők töltik ki a kormányzó erők mindennapjait. Elég beszédes, hogy az eredetileg novemberre beharangozott minimálbér-emelést előbb decemberre halasztották, most meg januárra várható. (Ha várható.) Hiszen a kormánynak, mint a gyermeknek, amikor házi feladatot kell írnia, inkább csínytevésen jár az esze: ahelyett, hogy a köz- és a magánszféra 2019-es terveinek megalapozásához szükséges költségvetésen dolgoznának, itt a miniszter, hol a miniszteresdit játszanak.

Persze, nem ez az első alkalom, amikor azon kapjuk a (mindenkori) kormányt, hogy nem a leckeírás a legfontosabb számára, e sorok írója nem is igen emlékszik olyan évre az elmúlt tíz évből, amikor az év ezen időszakában ne kértük volna számon a kormányon, hogy hol a költségvetés, mekkora áfával, mekkora minimálbérrel stb. számolgathatják ki a cégek vagy akár a magánszemélyek jövő évi kicsiny kis vagy nagyobb büdzséjüket.

Ám a most kialakult helyzet talán minden eddigin túltesz. Adott ugyanis egy kormány, amely a jelenlegi szociálliberális kormánykoalíció regnálása óta ugyan hivatalosan már a harmadik, de nem titok – soha nem is kezelték akként –, hogy tulajdonképpen egy kormány volt mindvégig, a Dragnea-kabinet, amit a szociáldemokrata pártelnök azért nem irányíthat ténylegesen, mert ott az a „fránya” ítélet, amellyel felfüggesztett börtönbüntetéssel sújtották. Személyének és az általa felvállalt kormányprogramnak azonban biztosítania kellene/kellett volna a kormányokon átívelő kontinuitást.
Ehelyett több mint húsz minisztert váltottak le alig két év alatt, így csaknem hetven tárcavezető nevét kellett (volna) megjegyeznünk, és már a harmadik kormányfőnél járunk úgy, hogy egy történelmi ritkaságnak számító epizódon is túl vagyunk, saját kormánya ellen beterjesztett bizalmatlansági indítványt szavazott meg a koalíció.

És ha nem lenne eléggé tragikomédiába illő mindez, akad, aki rátesz egy lapáttal: most Klaus Johannis államfő öntött olajat a tűzre, amikor meghosszabbította a kormányátalakítás körüli agóniát.
Tudjuk, elkezdődött az EP-, illetve elnökválasztási kampány. Csak tudnánk, hogy mikor ért véget a legutóbbi. A szélcsend és az uborkaszezon ugyanis ezt az országot messzire elkerüli. A számlát pedig mindig nekünk hozzák.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Balogh Levente 2019. február 22., péntek

Jelképérték

„Ha történetesen akkorra jelentenék be az elkövető kézre kerítését, amikor ez az írás megjelenik, már akkor is késő lenne” – írtuk pontosan három héttel ezelőtt ugyanezeken a hasábokon.

Pataky István 2019. február 21., csütörtök

Eurovíziós botrányverseny

Giccses politikai bulvár – talán így lehet a legtalálóbban jellemezni az elegáns nevű, de mára már csak a botrányai miatt híres rendezvényt, az eurovíziós dalversenyt.

Kiss Judit 2019. február 20., szerda

A kutya vacsorája

Semmi új vagy meglepő nincsen abban, hogy a tanügyminiszteri ötlettár újabb és újabb gyöngyszemeivel gazdagodik a hírfogyasztó, ugyanis nem múlik el nap anélkül, hogy ne rukkolna elő vadonatúj reformelképzeléssel Ecaterina Andronescu régi-új tárcavezető.

Rostás Szabolcs 2019. február 19., kedd

A kiszámíthatatlanság bizonyossága

A romániai gazdaság jelenlegi állapota, de ami ennél is lényegesebb: a kilátásai szempontjából igen aggasztó hírek láttak napvilágot a közelmúltban, ráadásul az ország fejlettebb, nyugati régiójában.

Makkay József 2019. február 18., hétfő

Megkurtították a világ legdrágább titkosszolgálatát

Aki az ellenzéki pártok képviselőinek a véleményét olvassa a román titkosszolgálatok büdzséjének megnyirbálásáról, megeshet, hogy valamiféle együttérzést érez a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) és a többi titkosszolgálat költségvetésének megkurtítása miatt.

Balogh Levente 2019. február 15., péntek

Bozgorok a cigányok ellen

Minden héten háború – kis túlzással lassan az amerikai futball világát bemutató hollywoodi film magyar címe alkalmazható a román élvonalbeli labdarúgó-bajnokságra is, mióta a magyar tulajdonosú, magyar többségű városban működő Sepsi OSK is az első osztályban játszik.

Pataky István 2019. február 14., csütörtök

Műemlékek gyilkosai

Beomlott Herkulesfürdő legszebb épületének, a Sza­páry-fürdőnek a tetőzete. Az A kategóriás műemlék állapota az utóbbi tíz évben folyamatosan romlott és alighanem végnapjait éli Erzsébet császárné egykori kedvelt fürdőhelye.

Kiss Judit 2019. február 13., szerda

Ködbe vesző kérdések

Enyhén szólva is beszédes, hogy jelen állás szerint egyre nagyobb homály veszi körül az egyszeri ember igazságérzetét mélyen fölkorbácsoló hétvégi incidenst, miszerint a Maros megyei Magyarón rendőr kezében elsült lőfegyver sebesített meg súlyosan egy járdán gyalogló járókelőt.

Balogh Levente 2019. február 12., kedd

Románia világpolitikai „jelentősége”

Amikor a román illetékesek arról álmodoztak, hogy Románia a világpolitika homlokterébe kerüljön, nem feltétlenül azt szerették volna, hogy ez az Egyesült Államok és Oroszország közötti stratégiai és geopolitikai vetélkedésben való érintettsége miatt történjen meg.

Rostás Szabolcs 2019. február 11., hétfő

A mi szélhámosaink

Bár a kritikusok nem sorolják Steven Spielberg legütősebb alkotásai közé, a háromszoros Oscar-díjas amerikai filmrendező Kapj el, ha tudsz című életrajzi filmje ettől függetlenül roppant élvezetes és tanulságos. Szakzsargonnal élve: odaragasztja a nézőt a fotelhez.

Vélemény
Balogh Levente: Jelképérték

„Ha történetesen akkorra jelentenék be az elkövető kézre kerítését, amikor ez az írás ...

Pataky István: Eurovíziós botrányverseny

Giccses politikai bulvár – talán így lehet a legtalálóbban jellemezni az elegáns nevű, de mára ...

Kiss Judit: A kutya vacsorája

Semmi új vagy meglepő nincsen abban, hogy a tanügyminiszteri ötlettár újabb és újabb gyöngyszemeivel ...

Hallgassa online rádióinkat