Bálint Eszter

2018. november 26., 20:11

A takaró és az olaj, avagy állandó kampányban

Ahogy egy takaró nem lesz hosszabb attól, hogy kivágunk egy darabot a végéből, majd azt a másik végéhez illesztjük, úgy nem lesz takarékosabb a kormány, ha úgymond egyik zsebéből a másikba teszi át a pénzeket, vagyis az egyik minisztérium által el nem költött összegeket a másikhoz irányozza át.

Márpedig ez történt pénteken, az év utolsó költségvetés-kiigazításakor. A cél kettős volt: úgy alakítani a rendelkezésre álló összegeket, hogy üsse a széle a hosszát, s közben a bruttó hazai termék (GDP) 3 százaléka alatt tartani a büdzsé hiányát. Elsősorban azért, mert a maastrichti szerződés értelmében így kell eljárni, ellenkező esetben szankciók jöhetnek, és nem utolsósorban azért, hogy a kormányzó szociál­liberális koalíció az egész világ orra alá dörgölhesse, hogy mindenféle makrogazdasági prognózisok ellenére sikerült teljesíteni a hiánycélt.

Röviden ennyiben lehetne összefoglalni a pénteki kormányülés lényegét. És sajnos az már nemigen érdekli a brüsszeli illetékeseket, hogy milyen áron vagy éppen milyen mulasztások révén sikerült betartani a szabályokat. Hiszen ez olyan, mintha a tanár szemet hunyna afölött, hogy a diák puskázik, ha a lényeg mindössze annyi, hogy minél többen teljesítsenek az átlagon felül. Mert tulajdonképpen egy (megbocsáthatatlan) mulasztáson múlott ismét a jó tanulói minősítés: nem épültek a 2018-as évi állami költségvetésbe foglalt ütem szerint az autópályák, így az ott „megspórolt” pénzösszegeket át lehetett csoportosítani más helyre. Ezt meg persze senki nem sújtja kötelezettségszegési eljárással.

Azt viszont, hogy mi lesz jövőre, nem tudhatjuk. És minden jel arra utal, hogy a kormány sem tudja. Hiszen miközben „jobb helyeken” már rég megvan vagy készül a 2019-es büdzsé, addig nálunk érthetetlen politikai hajcihők töltik ki a kormányzó erők mindennapjait. Elég beszédes, hogy az eredetileg novemberre beharangozott minimálbér-emelést előbb decemberre halasztották, most meg januárra várható. (Ha várható.) Hiszen a kormánynak, mint a gyermeknek, amikor házi feladatot kell írnia, inkább csínytevésen jár az esze: ahelyett, hogy a köz- és a magánszféra 2019-es terveinek megalapozásához szükséges költségvetésen dolgoznának, itt a miniszter, hol a miniszteresdit játszanak.

Persze, nem ez az első alkalom, amikor azon kapjuk a (mindenkori) kormányt, hogy nem a leckeírás a legfontosabb számára, e sorok írója nem is igen emlékszik olyan évre az elmúlt tíz évből, amikor az év ezen időszakában ne kértük volna számon a kormányon, hogy hol a költségvetés, mekkora áfával, mekkora minimálbérrel stb. számolgathatják ki a cégek vagy akár a magánszemélyek jövő évi kicsiny kis vagy nagyobb büdzséjüket.

Ám a most kialakult helyzet talán minden eddigin túltesz. Adott ugyanis egy kormány, amely a jelenlegi szociálliberális kormánykoalíció regnálása óta ugyan hivatalosan már a harmadik, de nem titok – soha nem is kezelték akként –, hogy tulajdonképpen egy kormány volt mindvégig, a Dragnea-kabinet, amit a szociáldemokrata pártelnök azért nem irányíthat ténylegesen, mert ott az a „fránya” ítélet, amellyel felfüggesztett börtönbüntetéssel sújtották. Személyének és az általa felvállalt kormányprogramnak azonban biztosítania kellene/kellett volna a kormányokon átívelő kontinuitást.
Ehelyett több mint húsz minisztert váltottak le alig két év alatt, így csaknem hetven tárcavezető nevét kellett (volna) megjegyeznünk, és már a harmadik kormányfőnél járunk úgy, hogy egy történelmi ritkaságnak számító epizódon is túl vagyunk, saját kormánya ellen beterjesztett bizalmatlansági indítványt szavazott meg a koalíció.

És ha nem lenne eléggé tragikomédiába illő mindez, akad, aki rátesz egy lapáttal: most Klaus Johannis államfő öntött olajat a tűzre, amikor meghosszabbította a kormányátalakítás körüli agóniát.
Tudjuk, elkezdődött az EP-, illetve elnökválasztási kampány. Csak tudnánk, hogy mikor ért véget a legutóbbi. A szélcsend és az uborkaszezon ugyanis ezt az országot messzire elkerüli. A számlát pedig mindig nekünk hozzák.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Makkay József 2019. május 16., csütörtök

A kisajátított Úzvölgye

Tanulságos történet volt számomra a napokban eljutni az Úzvölgyébe, és testközelből látni mindazt, amiről immár bő két hete beszél az erdélyi magyar közvélemény. A haditemetőjéről ismert település Erdély és Moldva határán ma már lakatlan végvárként áll a keleti végeken.

Kiss Judit 2019. május 15., szerda

Mindennapi medvéink, mindennapi tévedéseink

Hogy mi minden húzódik a fölöttébb összetett, folyton napirenden lévő medvekérdés mélyén és mögött, abban igencsak könnyen eltévedhet az, aki tisztábban akar látni az okok, okozatok és megoldási lehetőségek labirintusában.

Pataky István 2019. május 14., kedd

Az USR-lufi és a lájkok

Itt van ez a Mentsétek meg Romániát (USR) nevű, pártnak látszó valami. Új, friss erő egy olyan választási szövetségessel, aki egyetemistaként Gheorghe Funar környezetében kóstolt bele a politikába, majd egyszer csak a miniszterelnöki székben landolt.

Balogh Levente 2019. május 13., hétfő

Megússzák Iliescuék?

Egyelőre úgy tűnik, illúziónak bizonyult, hogy esély nyílhat mindazon egykori politikai és egyéb vezetők felelősségre vonására, akiknek azt „köszönhetjük”, hogy Románia közel harminc évvel ezelőtt képtelen volt végérvényesen lerázni magáról a posztkommunista elitet.

Balogh Levente 2019. május 10., péntek

Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális európai uniós csúcsot, amelyen az EU jövőjéről határoznak a résztvevő állam- és kormányfők.

Makkay József 2019. május 09., csütörtök

Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy legyen, mintha valaki felkerekedik, és meglátogatja a szomszédos országban élő ismerőseit vagy rokonait. De ezt sokan mégsem így gondolják.

Balogh Levente 2019. május 07., kedd

Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még mindig teljesen bizonytalan, ugyanakkor a jelenség ismét csak rávilágít a román kormányok és illetékes hatóságok tehetetlenségére és jövőkép-nélküliségére.

Kiss Judit 2019. május 06., hétfő

Egy ötlet mint öngól

Senki nem vitathatja, hogy a romániai magyar diákoknak joguk lenne ahhoz, hogy épp annyi eséllyel induljanak a nagybetűs Életbe, és úgy érvényesüljenek a hazai társadalomban, mint többségi társaik.

Balogh Levente 2019. május 03., péntek

Gyümölcsöző magyargyűlölet

Nagy meglepetést nem jelent, ugyanakkor nagyon élethű képet fest a romániai valóságról a legfrissebb közvélemény-kutatás, amely a pártok népszerűségét vizsgálta.

Makkay József 2019. május 02., csütörtök

A minden határt túllépő temetőgyalázás

Már szinte meg sem lepődik az ember, amikor a magyarellenes megnyilvánulások hosszú sorában ezúttal magyar temetőgyalázást követ el a román hatalom a Bákó megyei Dormánfalva önkormányzata révén.

Vélemény
Makkay József: A kisajátított Úzvölgye

Tanulságos történet volt számomra a napokban eljutni az Úzvölgyébe, és testközelből látni ...

Kiss Judit: Mindennapi medvéink, mindennapi tévedéseink

Hogy mi minden húzódik a fölöttébb összetett, folyton napirenden lévő medvekérdés mélyén ...

Pataky István: Az USR-lufi és a lájkok

Itt van ez a Mentsétek meg Romániát (USR) nevű, pártnak látszó valami. Új, friss erő egy olyan választási ...

Legnézettebb