2012. március 30., 09:302012. március 30., 09:30
Ezt több tényező is indokolja. Bár sportolói, sportdiplomáciai karrierjét és sikereit senki sem vonja kétségbe, Schmitt ma már nem csupán MOB-elnök vagy NOB-alelnök, nem az Európai Parlament alelnöke, hanem Magyarország államfője. E minőségében – bár szerepe tulajdonképpen csupán reprezentatív – mégiscsak az első számú közjogi méltóság, az ország, a nemzet arca. Márpedig épp hivatala reprezentatív volta miatt nem lenne szerencsés, ha nem vonná le a tanulságot a beigazolódott plágiumvádak nyomán.
Merthogy amíg hivatalában marad, addig mind ő, mind az őt támogató kormányoldal, mind pedig az ország joggal kerül bírálatok kereszttüzébe. Ez ugyanis azt az üzenetet hordozza, hogy Magyarországot nem sikerült következmények nélküli országgá tenni, a mutyizás, a felelősség elkenése csak akkor aktuális, ha a balliberális oldalra vonatkozik.
A plágiumügynek azonban nem csupán Magyarország határain belüli vonatkozásai vannak. A határon túli állampolgárokat is érinti, hiszen azok honosítási okiratán, akik a könnyített honosításról szóló törvény alapján, 2011 januárjától kapták meg a magyar állampolgárságot, már az ő aláírása szerepel. Ebből a szempontból tehát kiemelten igaz, hogy ő testesíti meg a nemzet egységét, és éppen ezért nem csupán a tízmillió magyarországi állampolgárnak és állampolgárért tartozik felelősséggel, hanem az immár több százezer újonnan (vissza)honosult magyarért is, hiszen őket is képviseli. Arra pedig, hogy a honosítási okiraton olvasható aláírás megőrizze értékét, most egy igazi, bátor tett szükséges Schmitt Pál részéről: valódi sportemberként ismerje be, hogy vétett, hogy ezúttal veszített. Nem csupán a saját, de az ország, a nemzet tekintélye múlik azon, hogy megteszi-e a szükséges lépést.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.