Megbízható lehetett és tehetséges, hiszen az ifjúsági tagozat kolozsvári szervezetének elnökhelyettesi posztjáig menetelt, aztán pedig a Gheorghe Funar vezette polgármesteri hivatalban serénykedett. Nem hagyta cserben a főnököt az ultranacionalista Román Nemzeti Egységpártban (PUNR) sem, az 1995-ben megalapított ifiszervezet első elnöke volt. Beleunt tán az egészbe, vagy a karrier nem épült elég gyorsan, mindenesetre a franciaországi tanulmányokat választotta a „vadromán” politizálás helyett.

A Gazeta de Cluj – bizonyítékok nélkül – azt is írta Cioloșról, hogy az egyetemi évek után beszervezte őt a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE). Vádaskodásokkal tele a padlás, mondhatnánk. Azt viszont tudjuk, hogy a Cioloș család vonzódott a titkosszolgálatokhoz, a belügyi szervekhez a kommunizmusban, de a forradalmat követően is. A volt technokrata miniszterelnök ismerte el: apja Ceaușescu diktatúrájában a belügyminisztérium szolgálatában állt, a lánytestvére pedig jelenleg a belügyi hírszerzésnél dolgozik. Arról még nincs hír, hogy az új Cioloș-féle politikai formáció, a hangzatos nevű Szabadság, Egység és Szolidaritás Pártja (PLUS) hivatalos bejegyzőit milyen rokoni szálak kötik az egykori uniós biztoshoz, de egyikük apja egészen biztosan a Szekuritáté őrnagya volt. Miután kiderült az információ, Cioloș meglepődött, azt mondta, nem is tudott róla. Ezeknek a kötődéseknek nincsen jelentősége a politikai pályafutásában – magyarázkodott a Rezist mozgalom kedvence.

Dacian Cioloș állításával szemben az utóbbi közel három évtized azt mutatja, hogy szinte csak a szekuskötődések alakították a bukaresti politikát. Volt olyan ritka kivétel is, akinek múltja s jelene sem adott okot a magyarázkodásra. Emil Constantinescu államfői mandátuma végén őszintén kijelentette: legyőzték őt a szolgálatok. Esélye sem volt, hisz nem a jól kijárt utakat választotta. A szerény, halk szavú, Brüsszelben „bizonyító” Cioloșt hirtelen pajzsára emelte a román liberális demokrácia, a végtelenül szürke miniszterelnöki szereplés után most sokan államfőként látnák szívesen. A támogatottsága egyelőre külföldön nagyobb, mint idehaza: az Orbán Viktor ellen nyíltan harcot hirdető Emmanuel Macron francia elnök új liberális, páneurópainak szánt mozgalma a Vatrában szocializálódott Cioloșban látja a tökéletes bukaresti partnert, avagy inkább kiszolgálót.

Csodálkozhatunk, ha manapság egyre többen a posztkommunista, szekusgyökerű szociáldemokratákban látják a mindent behálózó titkosszolgálatok féken tartására alkalmas erőt? A két-három éve kezdődött totális román belpolitikai háborúnak egyetlen hozadéka talán az, hogy a barikádok mögött felsorakozók harci eszközei egyre kegyetlenebbek, s ezáltal olyan egyéni hátterekről, tabutémákról hull le a lepel, amelyek 1989 decembere óta meghatározták Románia politikáját. A megtisztulás még távol van, de a tisztánlátás esélye megnőtt.