Balogh Levente

2019. április 19., 14:30

A Notre-Dame és a feltámadás

Azt mondják, rendszerint mindenki emlékszik arra, éppen hol volt, és mivel foglalkozott, amikor valamilyen világrengető jelentőségű esemény – például a Kennedy-gyilkosság vagy a 9/11-es terrortámadás – történt.

A héten mindezekhez most újabb tragikus történés csatlakozott: egy életre beleégett az agyamba, ahogy a hétfői kocsmakvíz aktuális fordulójának félidejében – lévén olyan rendezvény, ahol a „puskázás” elkerülése érdekében hírcsatornák sem mennek a tévében, és okostelefont sem lehet használni – a kvízmestertől értesültünk a hírről, amelyet döbbent hangon mondott be a mikrofonba: ég a Notre-Dame...

Egy ideig el sem hittük, hogy Párizsban, a nyugati világ egyik legfejlettebb fővárosában ez megtörténhet, hogy csak úgy kigyulladhat a „felvilágosult” jakobinus forradalmi őrületet és világháborúkat is túlélő, a nyugati kereszténység egyik jelképének számító, kulturális örökségünk részét képező székesegyház. Mert nem csupán Párizs, nem csupán Franciaország, hanem Európa, benne mi, magyarok is majdnem szegényebbek lettünk kultúránk egyik jelképével. Hiszen a klasszikus nyugati keresztény kultúra keleti határa egybeesik a gótikáéval is, ez a keleti határ pedig – ahogy azt a kiváló történész, Samuel P. Huntington is megrajzolta A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása című, profetikusnak bizonyult művében – a Kárpátokon húzódik. Így a Notre-Dame ugyanúgy a mienk is, mint a kölni dóm, a prágai Hradzsinban álló Szent Vitus-székesegyház, a kolozsvári Szent Mihály-templom, a Farkas utcai templom vagy a brassói Fekete templom.

Bármennyire is próbálja az ember elhessegetni az ilyen gondolatokat, az elmúlt években történt események nyomán természetesen mindenkinek átsuhant az agyán: talán újabb iszlamista terrortámadás történt. Ezt egyelőre a hatóságok kizárják – és jó lenne, ha valóban igazuk lenne, mert nem hiányzik egy újabb provokáció, amely tovább élezi az amúgy is elég feszült viszonyt a keresztény és a muszlim közösségek között. Pláne Európában nem, ahol – főleg a nyugati országokban, így Franciaországban is – egyre nagyobb a muzulmán vallásúak száma.

A mostani, forrongó időkben, amikor az európaitól eltérő gyökerű, zömmel iszlám uralta régiókból kontinensünk felé igyekvő tömegek tematizálják a belpolitikai és az európai szintű közbeszédet is, és sokan – talán nem is alaptalanul – kongatják a vészharangot, hogy egyes politikusok (részben naivitásból, részben politikai érdekből) az európai, keresztény gyökerű nyugati civilizáció és kultúra önfeladását is jelentő bevándorláspolitikát propagálnak, nehéz nem szimbolikusnak látni az amúgy banális balesetet (már ha tényleg az). Sokak szerint az európai hagyományt megtestesítő, annak egyik leglenyűgözőbb stílusát képviselő székesegyházban felcsapó lángok az Európát jelenleg mardosó konfliktusok jelképének is tekinthetők, amelyek kívülről és belülről is emésztik a kontinenst, lassan elpusztítva azt.

Nos, a metafora valóban adja magát, de – főleg így, az ünnepi időszakban – próbáljuk inkább a pozitívumokat látni. A nagyszerű katedrálisban ugyan valóban szinte felbecsülhetetlen értékű kár keletkezett, a tetőzete teljesen kiégett, és a szerkezete is megrongálódhatott. Azonban a tűzoltók emberfeletti erőfeszítése nyomán a lángokat mégis sikerült megfékezni, mielőtt megsemmisült volna maga az épület, és a tűz a számos ereklyét rejtő kincstárat sem érte el, illetve a templom belsejében sem okozott helyrehozhatatlan károkat.

A lényeg: a székesegyház még mindig áll. Ami pedig derűlátásra ad okot: Franciaországban és világszerte is rengetegen mozdultak meg a szimbolikus értékű épület helyreállítása érdekében. Lenyűgöző, ahogy – a középkori templomépítésekre adakozó korabeli mecénások mintájára – Franciaország leggazdagabb üzletemberei szinte órákkal a katasztrófa után máris eurószázmilliókat ajánlottak fel a helyreállításra, az egész ország intézményei megmozdultak, világszerte történtek felajánlások, így alig több, mint egy nap alatt máris 800 millió euróról született felajánlás. 

Persze ez nem jelenti azt, hogy egy csapásra megszűnnek a konfliktusok, és a „haladó” Európa azonnal magába száll, hogy elgondolkodjon: jó irányba tart-e. De a nagyhét kezdetén kiégett székesegyház nagypéntekre és a húsvéti hétvégére a reménytelenség és a pusztulás szimbólumából mégis a jövőbe vetett hit, a tenni akarás, és – miért ne – a feltámadás jelképévé vált.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Balogh Levente 2019. május 10., péntek

Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális európai uniós csúcsot, amelyen az EU jövőjéről határoznak a résztvevő állam- és kormányfők.

Makkay József 2019. május 09., csütörtök

Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy legyen, mintha valaki felkerekedik, és meglátogatja a szomszédos országban élő ismerőseit vagy rokonait. De ezt sokan mégsem így gondolják.

Balogh Levente 2019. május 07., kedd

Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még mindig teljesen bizonytalan, ugyanakkor a jelenség ismét csak rávilágít a román kormányok és illetékes hatóságok tehetetlenségére és jövőkép-nélküliségére.

Kiss Judit 2019. május 06., hétfő

Egy ötlet mint öngól

Senki nem vitathatja, hogy a romániai magyar diákoknak joguk lenne ahhoz, hogy épp annyi eséllyel induljanak a nagybetűs Életbe, és úgy érvényesüljenek a hazai társadalomban, mint többségi társaik.

Balogh Levente 2019. május 03., péntek

Gyümölcsöző magyargyűlölet

Nagy meglepetést nem jelent, ugyanakkor nagyon élethű képet fest a romániai valóságról a legfrissebb közvélemény-kutatás, amely a pártok népszerűségét vizsgálta.

Makkay József 2019. május 02., csütörtök

A minden határt túllépő temetőgyalázás

Már szinte meg sem lepődik az ember, amikor a magyarellenes megnyilvánulások hosszú sorában ezúttal magyar temetőgyalázást követ el a román hatalom a Bákó megyei Dormánfalva önkormányzata révén.

Balogh Levente 2019. április 26., péntek

Románia, káoszország

A román belpolitikai életben ma már egyetlen, biztosnak nevezhető elem van: a mindent egyre jobban eluraló káosz.

Pataky István 2019. április 24., szerda

Biztos-e Johannis győzelme?

Laza cicázásnak számít a politikai küzdelem szereplői számára az európai parlamenti választásokat megelőző kampány a Cotroceni-palotáért folytatott meccshez képest, pedig egyelőre csak egyetlen olyan jelöltet ismerünk, aki nyilvánosan bejelentette indulási szándékát az államfői pozícióért.

Kiss Judit 2019. április 17., szerda

Szemetelők és bizakodók

Úgy tűnik, mintha az igazi, napsütéses tavasz érkeztével egyre többeket kezdene zavarni a természetben és a lakott területeken is szétterjedő szemét.

Pataky István 2019. április 16., kedd

Bezzeg Szerbia

Viorica Dăncilă miniszterelnök elnézést kért az erdélyi magyaroktól Dan Tanasă cinikus, gyűlöletkeltő, magyarellenes feljelentéseiért. Klaus Johannis államfő pedig Rareș Bogdan korábbi tévés uszításaiért fodult bocsánatkéréssel a magyarokhoz.

Vélemény
Balogh Levente: Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális ...

Makkay József: Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy ...

Balogh Levente: Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még ...