A mi szemetünk

Mindezt az év utolsó napjaiban fotózták Bálványosfürdőn, az elrettentő képeket és a leírást a közösségi oldalon tették közzé figyelemfelhívó üzenetként azok, akiket elszomorít, miként rombolják sokan a természeti környezetet, a zöld aranynak is nevezett, még megmaradt erdők környékét.

A háromszéki Torja településhez tartozó üdülőtelepen éktelenkedő szeméttenger csak egyetlen kiragadott példa arra, ami az egész országban tapasztalható erdőn-mezőn, úton-útfélen, a településeken és azok környékén is. Tavaszi–őszi nagytakarítások, szemétszedő kampányok, jó szándékú civil kezdeményezések, figyelemfelkeltő és elrettentő képsorok ide vagy oda: ha körülnézünk környezetünkben, azt láthatjuk: sajnos lényegében nem sok minden változott és változik.

Lehet némi igaza az új környezetvédelmi tárcavezetőnek, aki úgy nyilatkozott, a minisztérium egymagában nem lesz képes „megváltani a világot” a szemetelést, környezetvédelmet illetően: elsősorban az emberek hozzáállásának, mentalitásának kellene megváltoznia. De természetesen sok függ a döntéshozóktól, hiszen Romániában vége-hossza nincs a természet- és környezetvédelem terén tapasztalható, megoldásra váró gondoknak.

Tudjuk, a légszennyezés hatalmas problémát jelent a városokban, a hulladékgazdálkodás kezdetlegesnek számít, a szelektív szemétgyűjtés továbbra is kihívást jelent – sajnos hiába az EU-s elvárás, Romániában nem működik megfelelőképpen. És még nem is beszéltünk a járványhelyzet miatt háttérbe szorult medvekérdésről, a kártérítések kifizetéséről, az illegális fakitermelés visszaszorításáról és a többi. Vagy arról, hogy a járványhelyzet miatt egyre növekszik az egyszer használatos, eldobott maszkok fel nem bomló szemétté váló garmadája. Ezek a több száz évig a talajban, vízben maradó műanyagdarabok nagymértékben szennyezhetik a környezetet: számítások szerint körülbelül 1,5 milliárd védőmaszk kerülhet a vizekbe a pandémia végére.

Szóval megoldásra váró feladat van bőven a környezetvédelem terén, csak legyen, aki érdemi megoldásokat találjon, életképes döntéseket hozzon, hogy a gyakorlatban is érzékelhessünk pozitív irányú változást.

Annak a kérdésnek azonban, hogy mit lehet tenni a környezetromboló szemetelés visszaszorításáért, a mentalitás megváltoztatásáért, nemcsak a döntéshozókban kellene felmerülnie. Hanem minden jó szándékú, a környezetével vagy a gyerekei jövőjével bár jottányit törődő polgárban is. Akinek a saját háza táján kellene kezdenie a szemetelésről, a természet tiszteletben tartásáról való másképp gondolkodást. Különben senki nem fogja megváltani helyettünk a szemétbe fulladó világot.