A mi szélhámosaink

A valós személy élettörténetét, megtörtént eseményeket feldolgozó mozi az Egyesült Államok egyik legnagyobb szélhámosának, Frank Abagnale-nek a kalandjait meséli el: miként tett szert a főhős dollármilliókra csekkhamisítás révén, hogyan sikerült elhelyezkednie az egyik amerikai légitársaságnál másodpilótaként, másutt gyermekorvosként és ügyvédként úgy, hogy semmiféle ez irányú végzettséget nem szerzett, diplomáit pedig hamisította.

Hogy a múlt héten Bukarestben leleplezett olasz álorvos látta-e a tizenhét évvel ezelőtt készült hollywoodi mozit, nem tudom, története azonban kísértetiesen hasonlít a tengerentúli imposztor sztorijához. A Matthew Mode „művésznéven” futó, magát esztétikai sebésznek kiadó Matteo Politi átverte a teljes román egészségügyi rendszert, beleértve állami és magánintézményeket, hiszen az csak a második lépés volt, hogy bukaresti magánklinikákon sikerült elhelyezkednie és praxist folytatnia, ezt megelőzően azonban félig csalással, félig hatósági közreműködéssel beszerezte az ehhez szükséges dokumentumokat is.

Miközben egy orvosi egyetemet végzett, a rezidensképzésen is túlesett szakembernek irdatlan bürokratikus akadályokat kell legyőznie, megannyi hivatalban kell kilincselnie Romániában, amíg beszerzi a praxisra feljogosító engedélyeket, a parkolóőrből botcsinálta orvossá lett talján sarlatán rendkívül rövid idő alatt megkapta a szükséges okiratokat, és nekilátott gyanútlan páciensei „megszépítésének”.

A Politi leleplezésének köszönhetően kirobbant botrány ismét rávilágít a romániai társadalmat, az állami intézményeket teljesen behálózó korrupció elburjánzására, amelynek mértékét sokan hajlamosak ugyan vitatni, folyamatosan bebizonyosodik azonban, hogy több mint egy évtizedes korrupcióellenes küzdelem ellenére még mindig rendszerszintű jelenséggel állunk szemben. A bukaresti álsebész, valamint az ügyének mediatizáltsága nyomán lebukott Ilfov megyei álfogorvos esete vélhetően polipszerű hálózat felgöngyölítését teszi lehetővé a hazai nyomozó hatóságok számára.

És ki fog derülni, hogy ennek a velejéig korrupt rendszernek a pillérei közé tartozik az egészségügyi, valamint az oktatási minisztérium, továbbá a szaktárcáknak alárendelt megannyi állami hivatal. Mert lehet bármekkora imposztor, bármilyen ügyes szélhámos, megrögzött és meggyőzően hazudozó, a magát sebésznek kiadó olasz férfi nem futhatott volna be közel egyéves „karriert” Romániában anélkül, hogy ne kapjon hathatós segítséget előmeneteléhez a rendszer korruptjaitól. Azoktól, akik kenőpénz vagy más ellenszolgáltatás fejében bármikor készek kijárni, aláírni, lepecsételni az engedélyt, legyen szó autópálya-kivitelezésről, állami megrendelésekről vagy éppenséggel ügyvédi, szakorvosi praxisengedélyről.

Mert ne legyenek illúzióink: miniszterelnökök, tárcavezetők, honatyák, önkormányzati elöljárók, más magas rangú politikusok és közszereplők elítélése, a félelmetes betűszó, a DNA jogszerű, illetve ügyészi túlkapásokkal teli tevékenysége sem volt elég ahhoz, hogy megtisztítsa a hazai közéletet a megvesztegetés mételyétől, és elriassza a korrumpálódás kísértésétől.

Az olasz sarlatán története ismét, sokadjára rávilágít a közismert román mondás mögött lapuló mérhetetlen igazságra, miszerint „az élet túltesz a filmen” – Romániában legalábbis. Ám miközben a tengerentúli szélhámos, valamint filmbéli megformálója egyaránt jó útra tért, hiszen lefülelése után elszegődött a Szövetségi Nyomozóirodához (FBI), a mi imposztoraink és korruptjaink ritkán látják be tévedésüket, ezért később sem látja hasznukat az állam, a társadalom.