Páva Adorján

2018. január 04., 22:49

A magyarellenesség elhasznált katonája

Tíz év hithű szolgálat után háttérbe szorítják Valentin Bretfeleant, a marosvásárhelyi magyar jogvédelmi törekvések egyik legfőbb ellenlábasát: a polgármesteri hivatal január elsejei hatállyal lefokozta a helyi rendőrség vezetőjét, aki immár csak a helyettesi tisztséget tölti be.

Az önkormányzat szóvivője szerint a döntés a polgármesteri hivatalnak alárendelt rendvédelmi intézmény átszervezésével áll összefüggésben, és semmilyen szolgálati probléma nem merült fel Valentin Bretfeleannal szemben. Ám utóbbi bizonyára nem önszántából mondott le vezetői tisztségéről, ugyanis „sokatmondóan” nem kívánta kommentálni a határozatot.

Miért is örülne Bretfelean, hiszen a helyi rendőrség első embereként a tavalyi vagyonbevallása szerint évi 54 ezer lejes fizetéssel tudta „kipótolni” a Román Hírszerző Szolgálat ezredeseként neki járó, 46 ezer lejes nyugdíját, így – a különböző egyéb juttatásokkal együtt – 2016-ban legalább mintegy 120 ezer lejjel hálálta meg az állam mindazt, amit addig tett.

Hogy mit is? A SRI-nél eltöltött 18 évet természetesen nagyrészt homály fedi, de annyit tudni, hogy súlyos fegyelmi vétségek miatt kellett távoznia a hírszerző szolgálat Máramaros megyei részlegének éléről. Tíz évvel ezelőtt azonban Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere úgy ítélte meg, hogy ad még egy esélyt a „rendkívül tapasztalt” Bretfeleannak, akit a helyi rendőrség vezetőjévé neveztek ki.

Az új parancsnok lassacskán országos hírnevet szerzett az általa vezetett intézménynek. A 2012-es önkormányzati választások előtt az akkori belügyminiszter éppen a marosvásárhelyi helyi rendőrség példáját hozta fel arra, hogy mennyire elfogadhatatlan módon kampányol a polgármestereknek a rendvédelmi szerv, amely emiatt sürgős átszervezésre szorul.

Az említett ügyben bűnvádi eljárással is szembesülő Bretfelean persze nemcsak e téren tett tanúbizonyságot feltétlen hűségről: a polgármesternek örök hálával tartozó rendőrfőnök a magyar ügyekben is az elnyomó intézkedések élharcosává vált. A székely szabadság napi felvonulások kerékkötője, a székely zászlók, illetve a többnyelvű feliratok, utcanévtáblák, a kétnyelvű iskolai ügyintézés egyik legfőbb ellenlábasa folyamatos bírságaival állandósította a megaláztatás érzését Marosvásárhely lakosságának csaknem felében. Nem véletlen, hogy a magyar–román kiszorítósdi egyik fő helyszínévé váló Unirea Főgimnázium igazgatótanácsába őt delegálta képviselőként az önkormányzat, akárcsak más, akadékoskodásra alkalmas bizottságokba.

Ám semmi sem tart örökké: úgy látszik, a korrupcióellenes ügyészek által célkeresztbe vett Florea most látta elérkezettnek az időt, hogy „elhasználtnak” nyilvánítsa és tartalékba helyezze hűséges katonáját. Utódja ideiglenesen a helyi rendőrség eddigi vezetőhelyettese, a Maros megyei rendőrség volt főparancsnoka, Ioan Zosim Damaschin. Mivel a végleges állás elfoglalására pályázatot írnak ki, az még csak a jövő zenéje, hogy a leendő vezető a Bretfelean-féle csicskás, akadékoskodó, botránykavaró vonalat követi-e majd, vagy csupán kényelmes, jól megérdemelt, „levezető” állásként tekint a marosvásárhelyi helyi rendőrség vezetői tisztségére. No és persze az is megeshet, hogy tisztességesen, a polgárok – legyenek azok bármilyen nemzetiségűek – érdekeit szem előtt tartva végzi majd munkáját.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Rostás Szabolcs 2019. május 20., hétfő

Acsarkodás a katonacsontok fölött

A megannyi történelmi sérelemmel és jelenkori nézeteltéréssel terhelt román–magyar viszonyrendszer tudatában borítékolható volt, hogy az úzvölgyi katonai temető körül kirobbant botrány nem csitul el magától, és előbb-utóbb elszabadulnak az indulatok.

Balogh Levente 2019. május 17., péntek

Itt a nagykövetség, hol a nagykövetség?

A jelenlegi bukaresti kormány tevékenységéről már sokszor leírtuk, hogy tragikomikus, de van egy téma, amelyre jobban tényleg nem is passzolhatna ez a jelző: az izraeli román nagykövetség elköltöztetésének ügye.

Makkay József 2019. május 16., csütörtök

A kisajátított Úzvölgye

Tanulságos történet volt számomra a napokban eljutni az Úzvölgyébe, és testközelből látni mindazt, amiről immár bő két hete beszél az erdélyi magyar közvélemény. A haditemetőjéről ismert település Erdély és Moldva határán ma már lakatlan végvárként áll a keleti végeken.

Kiss Judit 2019. május 15., szerda

Mindennapi medvéink, mindennapi tévedéseink

Hogy mi minden húzódik a fölöttébb összetett, folyton napirenden lévő medvekérdés mélyén és mögött, abban igencsak könnyen eltévedhet az, aki tisztábban akar látni az okok, okozatok és megoldási lehetőségek labirintusában.

Pataky István 2019. május 14., kedd

Az USR-lufi és a lájkok

Itt van ez a Mentsétek meg Romániát (USR) nevű, pártnak látszó valami. Új, friss erő egy olyan választási szövetségessel, aki egyetemistaként Gheorghe Funar környezetében kóstolt bele a politikába, majd egyszer csak a miniszterelnöki székben landolt.

Balogh Levente 2019. május 13., hétfő

Megússzák Iliescuék?

Egyelőre úgy tűnik, illúziónak bizonyult, hogy esély nyílhat mindazon egykori politikai és egyéb vezetők felelősségre vonására, akiknek azt „köszönhetjük”, hogy Románia közel harminc évvel ezelőtt képtelen volt végérvényesen lerázni magáról a posztkommunista elitet.

Balogh Levente 2019. május 10., péntek

Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális európai uniós csúcsot, amelyen az EU jövőjéről határoznak a résztvevő állam- és kormányfők.

Makkay József 2019. május 09., csütörtök

Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy legyen, mintha valaki felkerekedik, és meglátogatja a szomszédos országban élő ismerőseit vagy rokonait. De ezt sokan mégsem így gondolják.

Balogh Levente 2019. május 07., kedd

Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még mindig teljesen bizonytalan, ugyanakkor a jelenség ismét csak rávilágít a román kormányok és illetékes hatóságok tehetetlenségére és jövőkép-nélküliségére.

Kiss Judit 2019. május 06., hétfő

Egy ötlet mint öngól

Senki nem vitathatja, hogy a romániai magyar diákoknak joguk lenne ahhoz, hogy épp annyi eséllyel induljanak a nagybetűs Életbe, és úgy érvényesüljenek a hazai társadalomban, mint többségi társaik.

Vélemény
Rostás Szabolcs: Acsarkodás a katonacsontok fölött

A megannyi történelmi sérelemmel és jelenkori nézeteltéréssel terhelt román–magyar viszonyrendszer ...

Balogh Levente: Itt a nagykövetség, hol a nagykövetség?

A jelenlegi bukaresti kormány tevékenységéről már sokszor leírtuk, hogy tragikomikus, de van egy téma, ...

Makkay József: A kisajátított Úzvölgye

Tanulságos történet volt számomra a napokban eljutni az Úzvölgyébe, és testközelből látni ...