2013. április 04., 09:412013. április 04., 09:41
Senkit sem zavarnak, sem riválisokat, sem rendezőket. A csapattal való szurkolói azonosulás új megnyilvánulási módja, egyben a vendégjátékos teljesítménye iránti tisztelet kifejezése.
A székely zászlót viszont már be sem lehet vinni bizonyos sporteseményekre, ahol székelyföldi csapatok játszanak székelyföldi szurkolóik előtt. Persze nem a csíki hokidrukkerektől próbálják meg elkobozni – még éppen az aktuális riválisnak számító Brassóban sem – a kék-arany lobogót, hanem a Gyulafehérvárra utazó, kéttucatnyi háromszéki kosárszurkolónak tiltják meg a használatát előre bejelentve. Mernék ezt megcsinálni a sepsiszentgyörgyi Szabó Kati Sportcsarnokban, a női kosárbajnokság egyetlen ezres nagyságrendű közönségével!
A „székely sportnak” számító, székelyföldiek által vezetett jégkorongban csak akkor téma a székely zászló, ha Románia székelyekből álló válogatottjai is azt veszik elő egy-egy siker megünneplésekor, mint tavalyelőtt a zágrábi világbajnokságon, a magasabb osztályba jutás után. Akkor sem a hokitársadalom, hanem az ország egységéért aggódó média és politikum hördül fel, pedig percekkel korábban még a „mi fiaink” (băieţii noştri) diadaláról és a román sport dicsőségéről áradoztak.
Más sportágakban viszont vörös posztó a rendfenntartók szemében, akárcsak a magyar lobogó. Néhány éve a székelyudvarhelyi teremfocicsapat drukkerei magyar és brazil zászlókkal szurkoltak kedvenceiknek Kolozsváron, mire a helyi csendőrök az előbbit elkobozták, utóbbi maradhatott. Vagy 2007-ben, amikor a CFR csapatának tucatnyi külföldi zászlót lengető drukkereitől csak az olaszt vették el, mert összetévesztették a magyarral.
Ennél kettősebb mérce nincs.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok