A kocahorgász, a miniszterelnök meg az akadémikus

Itt van mindjárt a hozzánk, magyarokhoz legközelebb álló történet, a Bihar megyei önkormányzat RMDSZ-es elnökének horgászkalandja. A közéleti-politikai választottjai vezetői tevékenységét, megnyilatkozásait követő erdélyi magyar tavaly még nem tudta eldönteni, sírjon, avagy nevessen Pásztor Sándor afrikai vadászportyái, annak meglehetősen borsos költségei olvastán. Az elejtett hókafejű antilop mellett pózoló tanácselnök látványa különösen azért váltott ki felháborodást sokakban, mivel a szafari egybeesett a – nem mellékesen a megyei önkormányzat tulajdonában lévő – nagyváradi repülőtér válságával.

Ezúttal az új típusú koronavírus okozta járvány és az ebből fakadó válság közepette hallatott magáról ismét az egzotikus kirándulásokat, kalandokat különösen kedvelő Pásztor, aki nem állta meg, hogy a kijárási tilalom kellős közepén hódoljon horgászszenvedélyének, ráadásul más, magas beosztású közhivatalnokok, üzletemberek társaságában.

Nem érdemes hosszúra nyújtani a tanulságok levonását, egyet kell értenünk a bihari tanácselnökkel, miszerint viselkedése méltatlanná tette tisztsége betöltésére. A törvények iránti hozzáállás tekintetében nemigen van különbség az ő kihágása és ama polgároké között, akik a katonai rendeletek és kijárási tilalom közepette bulit csapnak az utca közepén. Persze biztosak vagyunk abban, hogy Pásztornak esze ágában sincs megválni pozíciójától, a rendőrségtől kapott bírságnál is nagyobb büntetés (és szégyen) azonban az RMDSZ-es politikus számára, hogy alakulata ádáz riválisa, az EMNP még arra sem méltatja, hogy a lemondását kérje…

Akár puszta politikusi mellébeszélésnek nevezhetnénk az apja révén magyar származású, viszont teljes szívvel-lélekkel román miniszterelnök, Ludovic Orban minapi nyilatkozatát. Gesztusa azonban mindennél árulkodóbb. Ortodox húsvét előtt az egyik bukaresti hírtelevízió riportere – a belügyminisztérium és a görögkeleti egyház között köttetett különmegállapodás apropóján – arról kérdezte a kormányfőt, kérte-e ortodox egyházközségétől, hogy vigyék neki házhoz az ünnepi lángot a feltámadás estéjén. A tömör válasz: nem. Riporteri akadékoskodás: miért? Újabb válasz: mert nem volt még ideje rá, reggeltől estig dolgozik.

Mármost nem feltétlenül akarjuk mi megkérdőjelezni az ország miniszterelnökének munkabírását, -programját. Azt viszont tudjuk – maga vallotta be évekkel ezelőtt egy interjúban –, hogy Románia fungáló miniszterelnökét unitáriusnak keresztelték, 14 évesen konfirmált, magyarul. Mármost ugyan miért nem lehet ezt „beismerni”, tisztázni ország-világ előtt. Miért tartja fontosnak elhallgatni a vallási hovatartozását bárki a 21. század Romániájában? Vagy fordítva: miért nem büszke rá, hogy egy kisebbségi egyházhoz tartozik, akárcsak egykori pártfőnöke, az ország jelenlegi első embere?

És akkor elérkeztünk a harmadik közszereplőhöz, aki az előző kettőtől eltérően nem politikus ugyan, számos korábbi megnyilatkozása, közös történelmünkkel kapcsolatban alkotott szemlélete alapján markáns politikai aktornak számít. Ioan-Aurel Popról, a kolozsvári BBTE volt rektoráról, a Román Akadémia jelenlegi elnökéről van szó, aki védőbeszédnek szánt, gyújtó hangú írást tett közzé a tudós testület honlapján időskorú sorstársai védelmében.

A terjedelmes, az ókortól a napóleoni időkön át napjaink járványhelyzetét átölelő esszé lényege tömören: mélységesen sértő, megalázó és igazságtalan, hogy a pandémia idején a 65 évesnél idősebbeket karanténra kötelezik, és csak naponta két óra erejéig hagyhatják el otthonukat. „Karámba terelni, pórázon való kijárási időszakot szabni, teljesen elválasztani az öregeket attól a világtól, amit ők is teremtettek, abszurd” – hangoztatja okfejtésében az egyébként 66. életévét taposó tudós fő. Aki egyszerűen nem hajlandó tudomásul venni a járványügyi szakértők, virológusok figyelmeztetéseit, no és persze a világszerte tapasztalható szomorú valóságot, miszerint az idősek fokozottan kitettek a fertőzés-, valamint a halálveszélynek. „Elmennek az öregek úgy is, ez a természet rendje” – szól a főakadémikus szentenciája. Ami ennyi „felelős” magatartás után már igazán nem igényel kommentárt.