2013. március 12., 07:542013. március 12., 07:54
Vegyük például március nyolcadikát, mert időben ez van közelebb, de ugyanezt a jegyzetet megírhattam volna a fuj-fuj-deutáljuk Bálint-nap alkalmából is. Számomra szinte hihetetlen, de számos férfi ismerősöm siránkozott amiatt, hogy először is milyen klisészerű már nőnapon nőket felköszönteni, meg különben is ez valami kommunista kényszerünnep, amikor az élmunkás gyévocskákat kellett megdicsérni a szocializmus építéséért folytatott tevékenységükért. Február közepén meg az volt a gond, hogy ez valami rettenetes, romboló kapitalista importünnep szívecskékkel meg szerelemmel, hát kinek kell ez? Szóval a sehogy-se-jó elve érvényesült, mi meg, szegény nők értetlenkedve hallgathattuk az eszmefuttatásokat, és törhettük a fejünket azon, hogy a keleti vagy nyugati konformizmustól félő párunk vajon az év többi, nem klisészerű és nem giccses napján miért nem hoz nekünk folyton csokit és virágot. És ez még jobb eset volt annál, mint amikor magyarázkodni kellett, hogy mégis hogy képzeljük mi a nemi egyenjogúságot, miközben hasonló szépelgő gesztusokat várunk el szegény férjünktől vagy barátunktól, hiszen ugyebár mi nem szoktunk neki virággal kedveskedni, mert még csak az kéne. Nos hadd oszlassam el a tévhiteket. Az egyenjogúságnak az égvilágon semmi köze a virághoz meg a csokihoz. A tisztelet, eltérően egyéb érzelmektől, mindig kétoldalú. Dehogyis várunk mi el többet a férfiaktól irányunkban annál, mint amit mi nyújtunk nekik. Hiszen szeretjük őket, jó esetben, igaz? S ha igaz, akkor bizony mi is megfőzzük a vacsorájukat, kimossuk az alsógatyájukat, és megdicsérjük az erejüket, amikor sikerül bedugniuk a konnektorba a botmixert vagy kinyitniuk a befőttesüveget. A magam részéről egyáltalán nem bánnám, ha lenne férfiak napja is, szívesen vinnék a férjemnek csokorral átkötött tévé-távirányítót vagy bármi is az, aminek a férfiember örül. Azon viszont, hogy ilyen nap nincs, háborogni dőreség. Legyen minden nap férfinap, és minden nap nőnap. Az a férfi pedig, akinek a felesége nem örül a virágnak, biztos lehet benne: a nőnek nem az ünneppel van problémája, hanem vele.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok