VEZÉRCIKK – Milyen átok ülhet ezen a népen, hogy két volt kommunista közül kénytelen választani? – tette fel a költői kérdést Traian Băsescu a 2004-es államfőválasztást megelőző tévévitában Adrian Năstasénak.
2014. november 12., 21:012014. november 12., 21:01
Tíz év elteltével sokat okult az ország: átélte, kiismerte a legtalálóbban politikai ragadozóként leírható egykori hajóskapitány, főpolgármester „játékos” elnöki mandátumait, másrészt arra is választ kapott, nagy valószínűséggel hová jut, ha az akkori ellenfél történetesen nem Jilavára, hanem a Cotroceni-be kerül.
Sajnos Románia azóta sem szabadult az átoktól, a különbség annyi, hogy ma nem két volt kommunista, hanem két rossz közül kell választania. Az idei államfőválasztáson egy botcsinálta politikus, a balkáni közéleti csatározások közepette teljesen elveszett, ellenfeleivel és a választókkal kommunikálni képtelen vidéki polgármester, illetve egy képmutató, hazug, aljas, a hatalomért minden eszközt megragadni képes rendszert kiépítő, a Dâmboviţa-parti politikai gazemberséget ízig-vérig megtestesítő kormányfő kínálja az alternatívát.
Johannis a meglévő nimbuszát, kétségbevonhatatlan erényeit – Nagyszeben felvirágoztatása, a szász precizitás és megbízhatóság – is képtelen „eladni” a választóknak, akik egyáltalán nem elégszenek meg azzal, ha valaki a tisztesség és alkalmasság szerepében tetszeleg, éppen ezért ezt folyamatosan bizonyítani kell.
Ponta a másik véglet: idegen tollakkal ékeskedik, lételeme a harsány semmitmondás, és gátlástalanul képes meglovagolni a nacionalista, soviniszta indulatokat. Olyan „politikai állat”, aki nemcsak ellenfeleit, de a partnereit is képes hátba szúrni, ellenük a legmocskosabb eszközöket is bevetni, ha érdekei úgy diktálják, és mindezt szemrebbenés nélkül letagadja.
Ugyan nem kaptak-e a kormányzásban mellé szegődött RMDSZ vezetői, továbbá az erdélyi magyarok elegendő bizonyítékot erre a kampány során? Ettől persze Johannis még ugyanúgy felkészületlennek, határozatlannak tűnik, és az ellenfele esetleges megválasztásával járó iszonyatos kockázatok ismerete közepette sem válik ideális jelöltté. Viszont megválasztása mégiscsak kevesebb veszéllyel járna románok, magyarok, németek számára egyaránt.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!