2012. szeptember 24., 09:022012. szeptember 24., 09:02
Ahányszor újabb, nemrég bemutatott filmet szerzett a főfilmes, a másik paprikajancsi elővette a régi lemezt: „Áh, az semmiről se szól! De bezzeg régebb a filmeknek volt mondanivalója! Mint a bájos régi magyar filmeknek… Jávor, Karády, Csortos, Kabos, Szeleczky estébé tudtak játszani…” – sóhajtja rezignáltan. Aztán dühösen prédikálni kezd: „Nem mint most, amikor piff-paff-puff, és a dinoszaurusz-mutáns-zöldkicsiufó-cápa-terminátor ötöt kitapétázza a bőrkabátos-tetovált-macsó szuperhős, akinek a szexistennő kék hajú barátnőjéről kiderül, hogy a húga, kábítószerfüggő, és mellékesen imádja a dél-amerikai szappanoperákat...”.
Sokatmondóan legyint. Ugyanő őrületbe szokta kergetni az említett főfilmtudort, amikor sikerül megszereznie egy szája íze szerinti alkotást. Ilyenkor hajlamos az egekig dicsérni a (nemegyszer B kategóriás) férfi/női főszereplőt, s közben átkozni az amerikai filmakadémiát „X. vagy Y. még csak Oscar-jelölést se kapott!” világfájdalmas felkiáltással. Hiába próbálták leállítani őt a törzstagok, hogy az ég szerelmére, ne mondja el, a Poirot-sztoriban a gyilkos azon bukik el, hogy két kislány kicseréli a teniszütőjét... Ő mintha nem is hallaná őket, átszellemült arccal magyarázza el a soros filmjének részleteit. Legyen aztán kedve másnak a képernyőn megnézni... Legutóbb például a Wimbledon címet viselő alkotáshoz kezdett labdákat adogatni, mondókáját azzal fejezve be, hogy szerinte azért nem értékelik eléggé, mert a sok filmkritikusnak „dunsztja sincs a teniszről”! Erre a filmestársa – a női főszereplő ismeretében – bölcsen hozzátette: „Kirsten Dunstja sincs...”
A filmek ásza különben örök időkre emlékezetes tettel írta be magát a mozgóképkedvelők történelmébe tavaly egy kasszasikeres amerikai dráma kapcsán. Az ínyenc társaság tátott szájjal maradt, amikor az illető filmfaló a világbemutató előtt két nappal (!) leszállította a klubnak a várva várt alkotást. Orosz alámondásos szinkronnal.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.