2012. szeptember 04., 08:582012. szeptember 04., 08:58
Bihar megyében is működött, Váradon például 4-5 év alatt 4 ezerről 250-re csökkent a kóbor kutyák száma. Rájöttem már: nem érdemes vitába szállni azokkal, akik anyagi vagy kényelmi okokra hivatkozva követelik az öldöklést. Nem lehet ugyanis észérvekkel hatni rájuk.
Azt, hogy valahol ők is érzik: mélységesen erkölcstelen dolgot akarnak kierőszakolni, bizonyítja az a bőszültség is, mellyel – sok esetben értelmes emberek – támadják az állatvédőket. Egy dolgot látni kell: ezen a világon a legmagasabb rendű érték maga az élet. És ebbe beleértendő az életnek minden egyes formája, hisz végső soron ugyanaz az élet munkál minden egyes lényben.
Ha pedig valaki képtelen látni, mitől értékes egy olyan állat, melyet sem megenni, sem megnyúzni nem érdemes, az nem más, mint súlyos fogyatékosság. Elmagyarázni, hogy mi a fontos bennük, pedig reménytelen vállalkozás – éppolyan kilátástalan dolog, mint egy vaknak mesélni a színekről, vagy egy sükettel érzékeltetni, hogy milyen szép a zene.
A hozzáállásuk is ezt igazolja – hiába érvelnek nekik, úgy viszonyulnak a kérdéshez, mint egy süket a szimfonikus zenekarhoz: irigyen és rosszindulatúan, gúnyolva azokat, akik látják, mennyire őrült és perverz dolog az, ahogy az ember kegyetlenül pusztítja élő környezetét. A kóbor kutyákkal kapcsolatos félelmekről meg annyit, hogy az állat viselkedése abszolút mértékben az ember hozzáállásától függ, magától sosem támad.
Tehát ha valaki értelmes lénynek tartja magát, ráadásul olyannyira fontosnak, hogy elvárja azt is, öljenek, ha ő maga veszélyeztetve van, úgy vélem, lehetne annyira igényes saját magával szemben, hogy megpróbáljon a körülményeknek megfelelő módon viselkedni. Például megtanulni bánni az állatokkal, ahogy a műúton is megtanult közlekedni ahelyett, hogy azért hisztériázna, hogy zúzzák be az autókat. Egyszóval nagy szégyen Váradnak és mindannyiunknak, hogy ismét a tudatlanság és az unintelligencia lett az irányítója az állatok sorsát befolyásoló döntéseknek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok