HIRDETÉS
2019. február 19., kedd
Zsuzsanna
Zsuzsanna
A közel 130 ezer diák ezekben a napokban vizsgázik mindabból, amivel az elmúlt tizenkét évben – de főként az elmúlt pár hónapban vagy hétben – abrakolt. Kap majd minősítést mindhárom (a kisebbségi diákok esetében mind a négy) tantárgyból, aztán a levegőben marad pár kérdés: az, hogy ez az átlag és ez az abrak mire elég, mire nem, miként látja a jövőben hasznát vagy kárát, hogyan kamatoztatja, és a többi.
Hétfőn a vizsgák sorában elsőként természetesen a román nyelv és irodalom következett. És természetesen a kisebbségi anyanyelven tanuló diákoknak is szó szerint ugyanazon tételek mentén kellett számot adniuk tudásukról, mint a román gyerekeknek. Oly sokszor háborogtunk már amiatt, hogy a hazai tanügyi rendszer e tekintetben nem tesz különbséget a diákok között, hogy lassan a felháborodás is fásulttá, fáradttá, megszokottá vált.
A most májusban az iskolát befejezőknek hajszálnyi esélyük sem volt arra tizenkét év alatt, hogy megvalósuljon az, ami – bár a mi szempontunkból normalitás lenne – minden kétséget kizáróan elérhetetlen idea és vágyálom egyelőre. Az, hogy idegen nyelvként tanulják az állam nyelvét és ekként adjanak számot tudásukról. Úgyhogy akárcsak a korábbi években ballagók, ez a végzős nemzedék is a változtathatatlanba szépen beletörődve biflázta a román irodalmat és nyelvtant, annak tudatában, hogy pontosan ugyanolyan kritériumok szerint mérettetik meg az érettségin, mint a román anyanyelvű diák.
A jelek szerint jó ideig így is marad mindez, óriási csodának kéne történnie, hogy belátható időn belül érezhetően változzon a szisztéma. Az pedig nem mondható el, hogy a mindennapi kommunikációban alig használt fordulatokat, szókincset felvonultató irodalmi szövegek, elemzések átrágása és visszamondása után az átlagos romániai magyar gyerek megtanulna románul: bár az érettségire talán felkészíti őket maga a felkészülés, a mindennapi kommunikációs helyzetekre aligha. Így továbbra is simán elképzelhető a rendszer egyik anomáliáját híven tükröző, immár közhellyé vált fejlemény, hogy a székelyföldi végzős, bár jelesre vizsgázik Tudor Arghezi-ből, egyetemi városba kerülve már nem boldogul az üzletben románul. Mindez a pohár üres feléhez tartozik.
De nézzük most a változatosság kedvéért a pohár teli felét: ezeknek a diáknemzedékeknek mindvégig alkalmazkodniuk kellett a nekik oly sok tekintetben nem kedvező tanügyi rendszer követelményeihez, meg kellett próbálniuk a víz színén maradni, sokszor az árral szemben evickélni. Bár tudásuk hézagos, képernyőfüggők, alig olvasnak, sok köztük a funkcionális analfabéta, és a magyar gyerekek nem tanultak meg románul, mégiscsak edzetté váltak. És a farkastörvények uralta világban remélhetőleg javukra válik, amit az iskolarendszerben tapasztaltak, hogy annak ellenére – vagy éppen csak azért is – boldogulhatnak, hogy nem előzékeny velük szemben a világ.
Adva van egy politikai hatalom, amely nem hajlandó elismerni a vezetői büntetőperében született bírósági ítéleteket, ezért kifejezetten az igazságszolgáltatással szembekerült politikusok megmentése érdekében alkot vagy módosít kormányrendeleteket és törvényeket.
Ez az írás nem a kormányról és a PSD-ről szól. Dragneáról sem. Beszélnek, írnak róluk eleget a „független” elemzők.
Megtört a jég. Csak idő kérdése volt, meddig lehet mesterségesen, mélységesen igazságtalan, álságos és csalárd módon fagypont alatt tartani a románok közvélekedését országuk felépítéséről, berendezkedéséről, a helyi erőforrások, javak felhasználásáról, elosztásáról, elszipolyoz&
„Hátborzongatóan emberszerű sellőtestet sodort partra az óceán! Megrázó felvételek!”, „A pápa támogatja Trumpot!”, „Permetezd körbe a házad ezzel az egyszerű szerrel, és örökre eltűnnek a hangyák!”, „Meghalt Rowan Atkinson, Mr. Bean megformálója!”
A feje tetejére állította a román belpolitikát az alkotmánybíróság döntése, amely szerint Klaus Johannis államfő köteles eleget tenni az igazságügy-miniszter kezdeményezésének, és le kell váltania a korrupcióellenes főügyészt.
Talán sokak számára elcsépeltnek hat a romániai autópálya-építések témája, de a mindenkori kormányok valahogy mindig okot szolgáltatnak arra, hogy bíráló hangvételű publicisztikákban szerepeljenek csak a sztrádák.
Mire e sorokat kinyomtatják, és az olvasók elé kerülnek, a meglehetősen szokatlan, csütörtöki kezdés nyomán már mindenki tudni fogja, hogyan végződött az oroszországi labdarúgó-világbajnokság nyitómeccse a házigazdák és Szaúd-Arábia között.
Előrelépéseket tartogat a kisebbségi anyanyelvhasználat terén az új közigazgatási törvénykönyv, amelynek tervezetét a héten fogadta el a szenátus, és a döntéshozó kamaraként eljáró képviselőház asztalára került.
Felháborító, hogy simán megtörténhet, ami a minap Kolozsváron: a halláskárosultak iskolájában a diákok éjszakai felügyeletével megbízott alkalmazott ököllel többször arcon ütötte, majd halálosan megfenyegette a bentlakó diáklányt.
Már számon tartani is nehéz, hány nemzetközi konszenzust rúgott fel eddig Donald Trump amerikai elnök Jeruzsálem Izrael fővárosaként való elismerésétől az iráni atomalku felmondásán át legutóbbi, gazdasági jellegű húzásáig.
Adva van egy politikai hatalom, amely nem hajlandó elismerni a vezetői büntetőperében született bírósági ...
Ez az írás nem a kormányról és a PSD-ről szól. Dragneáról sem. Beszélnek, írnak ...
Megtört a jég. Csak idő kérdése volt, meddig lehet mesterségesen, mélységesen igazságtalan, álságos ...
