Balogh Levente

Balogh Levente

A diszkrimináció zászlóvivői

2019. február 01., 08:222019. február 01., 10:33

2019. február 01., 08:222019. február 01., 10:33

Több mint egy hónap telt el azóta, hogy Nagyváradon egy lány megpróbálta felgyújtani a főtéri Fekete Sas Palota passzázsában található RMDSZ-székház bejárata fölé kihelyezett magyar zászlót. A rendőrség azóta is csak annyit hajlandó közölni, hogy zajlik a nyomozás az ügyben.

Marosvásárhelyen néhány hete firkált valaki olyan román személyiségeket gyalázó feliratot egy ingatlan falára, akik ha ma élnének, jó eséllyel lennének felelősségre vonhatók emberiesség elleni bűncselekmények miatt azok nyomán, amit az Erdélyben élő magyar közösség ellen tettek. Az Avram Iancut, valamint a Horea-féle rebellió vezetőit orális szexre buzdító, illetve Magyarországot éltető felirat „elkövetőjét” a rendőrség gyakorlatilag rekordidő alatt kézre kerítette.

A két ügy közötti ellentét nem is lehetne szembeötlőbb. Már csak azért is, mert míg Marosvásárhelyen információink szerint nem rögzítette térfigyelő kamera a falfirkász ostoba cselekedetét, addig Nagyváradon felvétel is készült a magyar zászló meggyalázására készülő, a sovinizmustól – és vélhetően a környező szórakozóhelyeken kapható italoktól – megrészegült román leányzó tettéről. A váradi rendőrök számára azonban mindeddig leküzdhetetlen kihívást jelentett a lány azonosítása.

Mindennek nyomán két dolog jelenthető ki. Először is: ha történetesen akkorra jelentenék be az elkövető kézre kerítését, amikor ez az írás megjelenik, már akkor is késő lenne.

Másodszor: igencsak gyanús az ügy. A marosvásárhelyi rendőrök ügybuzgalmát és professzionalizmusát összevetve a váradi kollégákéval, utóbbiak vagy olyan gyenge képességű évfolyamból kerültek ki, hogy még a képek alapján sem képesek az elkövető nyomára bukkanni, vagy egyenesen nem is nagyon igyekeznek. Végül is „csak” egy magyar zászlóról van szó.

Ez utóbbi feltételezést látszik megerősíteni a Bihar megyei prefektus lépése is, aki az áldozatot akarja felelősségre vonni, azt firtatva, miért helyezték ki egy „idegen állam” zászlaját. Márpedig, ha így állnak hozzá, az már régen rossz. Hiszen nem csupán Magyarország, hanem a teljes magyar nemzet zászlajáról van szó. Ha pedig jelenleg olyan törvények vannak hatályban Romániában, amelyek tiltják, hogy adófizető, de nem román nemzetiségű román állampolgárok a saját nemzeti jelképeiket használják, akkor azok diszkriminatív, ostoba és aljas törvények, amelyeket egy magát jogállamnak tartó EU-tagországban záros határidőn belül hatályon kívül kell helyezni.

A váradi rendőröknek pedig nem ártana igyekezniük. Az elkövető kézre kerítésének elmulasztása – bármilyen okból is történik – csak elmérgesíti a helyzetet. Hiszen egyfelől bátorítólag hat a román sovinisztákra, akik azt tapasztalják: a román állami hatóságok cinkos tétlenségbe merülve mellettük állnak, amikor kultúremberhez méltatlan atrocitásokat követnek el az őshonos magyar közösség ellen. És ha azt látják, hogy a magyarokkal szemben bármi büntetlenül megtehető, előbb-utóbb nemcsak a nemzeti jelképeinknek, hanem magyar embereknek is nekieshetnek a nyílt utcán, csak azért, mert nem tetszik a nyelv, amelyen beszélnek.

Másrészt az ügy ördögi körré változhat, hiszen a hatás ellenhatást szül. Vagyis ha a magyarok azt látják, hogy a románok büntetlenül gyújtogathatják a magyar zászlókat, előbb-utóbb akadhat egy olyan, a méltatlan bánásmód miatt elkeseredett, forrófejűbb magyar, aki román zászlókat kezd gyújtogatni.

Afelől mondjuk kevés kétségünk van, hogy ebben az esetben a román rendőrség, ha nem is órák, de néhány nap alatt diadalmasan jelentené be az elkövető kézre kerítését. Ezért jelen esetben csak azt tudjuk javasolni, hogy siessünk a román rendőrség segítségére. Ha valaki a képek alapján fölismeri az elkövetőt, azonnal jelentse a rendőrségen. Ne szóljon hozzá, pláne ne személyesen akarjon elégtételt venni a nemzeti jelképünkön esett sérelemért. Egyszerűen hívja a rendőrséget, a hívást pedig rögzítse.

Segítsünk a román hatóságoknak elvégezni a dolgukat, ha már ők nem képesek rá. Vagy – ne adj’Isten – nem akarják.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezt olvasta?

Makkay József

Makkay József

Ki oltja le utolsóként a villanyt Romániában?

A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.

Balogh Levente

Balogh Levente

A TikTok-AUR-generáció

Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.

Balogh Levente

Balogh Levente

Köszi, bihari magyar politikum, miattatok szégyellem, hogy váradi vagyok

A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.

Makkay József

Makkay József

A fogatlan emberek országa

Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.

Balogh Levente

Balogh Levente

Putyin marad

Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.

Makkay József

Makkay József

Megtűrt vagy száműzött magyar nyelv Erdélyben

Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.

Kiss Judit

Kiss Judit

Anyai pofonok és kényszermunka mínusz 30 fokban

Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.