A biztosítás kötelező. A kártérítés bizonytalan

Egy, a Pénzügyi Felügyelet (ASF) berkeiből kiszivárgott dokumentum szerint a 2018. március–júliusi időszakban 84 ezer sofőrnek volt balesete, és közülük több mint 60 ezernek meggyűlt a baja azzal a biztosítótársasággal, amelynek meg kellett volna térítenie az elszenvedett kár ellenértékét.

Az ok egyszerű: a nagy árversenyben a biztosítók újfent olyan olcsón kínálják a kötvényeket, hogy a befolyó összegekből nem tudják fedezni a károkat. És az a baj, hogy három ilyen biztosító – nevezzük nevén őket, a City Insurance, az Euroins és az Asirom – fölényesen bitorolja a piacot, vagyis náluk van a megkötött kgfb-kötvények csaknem 80 százaléka, magyarán, az emberek még mindig a legolcsóbb ajánlatot keresik a legbiztonságosabb helyett.

Így fordulhat elő, hogy a három említett biztosítótársaság „gyűjtötte be” a panaszok 75 százalékát az idei év második negyedévében: az ASF-től származó dokumentum szerint a három cég egyike sem tartja be a károk megvizsgálásának és kifizetésének időtartamát előíró törvényt, túllépik mindkét határidőt. Ráadásul – derül még ki az idézett statisztikából – a „szégyendobogón” álló három biztosító közül kettő kevesebbet fizet, mint amennyit a szervizek az okozott orvoslásáért kérnek, a harmadikat pedig a Pénzügyi Felügyelet azzal gyanúsítja, hogy „tévesen” jelent nekik a tevékenységéről.

Történik mindez olyan körülmények között, hogy nemrég napvilágot látott statisztikák szerint naponta húsz súlyos baleset történik Romániában – súlyos baleset, vagyis ebben a számban nincsenek benne a kisebb koccanások, amikből a reggeli csúcsforgalomban ritka, hogy a nagyobb városokban ne lássunk többet is hetente. A közlekedésrendészet napi húsz súlyos balesetről szóló statisztikájában ugyanis csak a halálos vagy súlyos személyi sérüléssel járó közúti események vannak benne – az idézett adatsor szerint idén január elsejétől június közepéig 3155 súlyos közúti baleset történt a romániai utakon, amelyek 678 személy halálát okozták, 2989 személy pedig súlyos sérüléseket szenvedett.

Nem szeretjük, ha az állam beleszól a magáncégek működésébe, de ha már kötelező az a biztosítás, és a cél az, hogy ne közlekedhessen úgy autó a közutakon, hogy nincsen felelősségbiztosítása, vagyis a biztosítónak fizetnie kell az ügyfele által okozott kár után, akkor nem lehet túlzott elvárás, hogy fizessen is. Ha pedig magától nem lát tovább a pillanatnyi haszonszerzés délibábjánál, akkor törvényben kell kötelezni arra, hogy ne kínálja áron alul a kötvényt, mert az senkinek sem jó. Hiú ábránd lenne ugyanis azt várni, hogy a polgárok vásároljanak drágább biztosítást azok érdekében, akikkel potenciálisan ütközhetnek. És ha már módosul a törvény, mindenképp támogatjuk azt, hogy ne legyenek havi érvényességű kötvények, mint ahogy azt is, hogy amikor lejár a biztosítás, akkor ne kelljen új szerződést kötni, hanem automatikusan lehessen meghosszabbítani a régit.

A Krónikának nyilatkozó szakember szkeptikus, pedig mi már nagyon szeretnénk, ha nem kellene bizonyos időszakok elteltével újra és újra arról írni, hogy szaporodnak a panaszok, nem fizetnek a biztosítók.