VEZÉRCIKK – Huszonöt éves az RMDSZ. Bár csak gyermekszemmel követtem alapítását, máig emlékszem arra az eufóriára, ami az embereket átjárta, és a rendszerváltás hozta szabadságban mintha hirtelen mindenki elkezdett volna politizálni.
2015. február 01., 19:052015. február 01., 19:05
Nem kis siker övezte ilyen közhangulatban azoknak a néniknek és bácsiknak a munkáját, akik lakásról lakásra jártak, tagokat toborozva az RMDSZ-nek. Majdnem mindenki tag lett.
De aztán lankadt a lelkesedés, elszállt az eufória, az érdekvédelmi szervezet pedig szép lassan átalakult vérprofi párttá. Hogy ez-e az oka annak, hogy egyre többen távolodtak el a politikától, nehéz lenne megmondani. Tény viszont, hogy a kilencvenes évek elején tapasztalt lelkesedés egyre apadt, egyre nagyobb tömegek maradtak távol az urnáktól, bármilyen megmérettetésről is legyen szó.
A belső konfliktusok is mélyültek ugyanakkor az RMDSZ-ben. Ebben a helyzetben elkerülhetetlen volt egy új alakulat megalapítása. Előbb egy civil szervezet, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács jött létre, majd megalakult a Magyar Polgári Párt. Aztán amikor az sem működött úgy, ahogy sokan szerették volna, megalakult az EMNT által támogatott Erdélyi Magyar Néppárt. A versenyhelyzet viszont nem hozta meg a hozzá fűzött reményeket, az emberek ugyanúgy nem kívántak élni szavazati jogukkal.
Ebből a helyzetből kellene felrázni a tömegeket. Receptünk ugyan nincs rá, de egy biztos, acsarkodással nem fog menni. A verseny egészséges, de amikor közös a cél, össze kell fogni. Nem lehet párhuzamos autonómiatervezeteket lobogtatni, a közös munka elengedhetetlen, ha azt akarjuk, hogy komolyan vegyenek. Mert Bukarestnek addig jó, amíg mi sem tudjuk, mit akarunk.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács stratégiai partnersége jó kezdés, ezt kellene továbbfejleszteni. Megoldás lehet például az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum összehívása, amelynek keretében össze lehetne vetni a különböző tervezeteket, s meg lehetne alakítani egy munkacsoportot, amelynek feladata lenne egy mindenki által felvállalt törvényjavaslat mielőbbi kidolgozása. A neheze ugyanis csak ezután kezdődik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!