Makkay József
2019. december 09., 08:192019. december 09., 08:19
2019. december 09., 12:512019. december 09., 12:51
A múlt eseményei iránt érdeklődő emberként az utóbbi időszakban több olyan román nyelvű könyvet olvastam el, amelyek a rendszerváltás óta eltelt három évtized terméseként az 1989-es események történéseit veszik górcső alá. A harmincéves évforduló kapcsán kíváncsi voltam arra, hogy a szokásos román televíziós kerekasztal-beszélgetéseken és a sajtóban megjelenő cikkeken túl a nagyobb lélegzetű újságírói és történészi okfejtések mennyire mutatnak tisztább képet a rendszerváltás lehetséges történetéről.
Huszonkét évesen éltem át 1989 időszakát, és a rendszerváltás után újságíróként dolgozva bennem is kialakult az a látlelet, amit hitelesnek tartottam 1989 decemberéről. Ezzel nem csak én vagyok így, hanem egy egész nemzedék, amelyik testközelből tapasztalhatta meg az akkori eseményeket, a román-magyar kiegyezés ígéretét – amely pár hónapon belül utópiává vált –, az újrakezdés lehetőségét, majd a kommunista éra másodvonalának tartós berendezkedését a Ion Iliescu államfő nevével fémjelzett időszakra.
Mindezt átéltük, ezzel szemben a román történelemszemlélet jó ideje szerecsenmosdatásba kezdett. Aminek tömören az a lényege, hogy a romániai forradalmat a két világnagyhatalom vezetőinek – a szovjet és az amerikai elnöknek – a megegyezése nyomán a szovjet titkosszolgálatok vezényelték le, miközben a romániai Szekuritáté tudott a dologról, és jó hazafiként erről idejében figyelmeztette a Ceauşescu-házaspárt, ők azonban semmiféle kompromisszumra nem voltak hajlandóak. Itt jön a képbe a magyar titkosszolgálat is, ami értelemszerűen Temesváron fejtett ki erőteljesebb feladatokat, ahol Tőkés László református lelkész szállt szembe a hatommal.
A romániai rendszerváltással kapcsolatos összeesküvéselméletek tárháza tehát végtelen. A téma megközelítésére egyre inkább rányomja bélyegét az utóbbi évtizedben nagyon felerősödött oroszfóbia, illetve a mindig is erős magyarellenesség.
A jelenség nem véletlenszerű, hiszen a Ceauşescu család titkosszolgálatának számos magas rangú tisztje mérgezi harminc esztendeje a román közvéleményt. Filip Teodorescu, az egykori kémelhárítás helyettes vezetője például nem csak televíziós műsorok vendégeként igyekezett éveken át tisztára mosni kenyéradó intézményét, hanem könyvet is írt sajátos szemszögből az 1989-es rendszerváltásról. Hasonló karrierrel dicsekedhet Iulian Vlad – a Ceauşescu-rendszer legkeményebb éveiben, 1987-től a Szekuritáté parancsnoki tisztségét ellátó tábornok –, aki Teodorescuhoz hasonlóan rövid időre börtönbe került, de megdicsőülve szabadulhatott, miután az Iliescu-rendszer igazságszolgáltatása vétlennek találta az ellene felhozott vádakban. A 2017-ben elhunyt Iulian Vladnak tekintélyes román történelmi folyóirat közli visszaemlékezéseit, amelyben az egykori bűnöző az általa vezetett Szekuritáté nemzetféltő, emberi arcát mutatja be. És ez csak két név a sok közül, hiszen a román „rendszerváltás” úgy zajlott, hogy a Tőkés László temesvári református lelkész által elindított népfelkelés oldalvizein, pár napon belül sikeresen megragadta a hatalmat a kommunista másodvonal, amely „emberarcú szocializmusban” gondolkodott.
Az egykori Szekuritáté emberállománya 1990-től úgy árasztotta el a román közéletet, hogy lehetetlenné vált a kommunista múlttal történő őszinte szembenézés. Mindez minden szempontból rányomta bélyegét az ország elmúlt harminc esztendejére, amiből az 1989-es események „tudományos” értékelése sem lóg ki. Azaz az egykori kommunista elnyomógépezet szokásos ferdítéseivel találkozunk mindenhol.
A temesvári események 30. évfordulójának előestéjén mégis pozitív fejlemény, hogy a romániai forradalom szikráját jelentő Tőkés Lászlót magyarügynököző szekustisztek pert veszítettek. A történelemhamisító állami gépezettel szemben ez aprócska eredmény, de mégis bizakodásra adhat okot, ha a bíróság nem áll be teljes mellszélességgel a szekuritáté és a kommunista állam bűneit felmentők sorába.
Balogh Levente
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rostás Szabolcs
Mintegy három hónapos késéssel, március 10-én tette közzé a bukaresti pénzügyminisztérium a 2026-os állami költségvetés tervezetét. Hogy mihez képest a késés? Egy felelősen gazdálkodó ország kormányához mindenképp.
Makkay József
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Balogh Levente
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Rostás Szabolcs
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Balogh Levente
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
Balogh Levente
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
1 hozzászólás