Vujity Tvrtko történetei Zilahon

A Szilágyság Kulturális Egyesület és a Szilágy Társaság szervezésében először látogatott a hepehupás, vén Szilágyba Tvrtko, aki Pokoli Történetek – Angyali Történetek előadásával két óra erejéig történeteivel mintegy „körbejárta” a Földet.

Az eseményről az RMDSZ Szilágy megyei szervezete nevében Szász Tamara számolt be. A zilahi művelődési ház adott otthont az előadásnak, a rendezvényt a Szilágy Megyei Ifjúsági Egyeztető Tanács (SZiT) és a Szilágyság hetilap támogatta.

Közel egy órával a kezdés előtt már nagy tömeg állt az ajtó előtt, hihetetlen gyorsasággal talált gazdára a több mint 300 ülőhely, és közel 100 ember döntött úgy, hogy lábon állva is érdemes Vujity Tvrtko előadását nézni vagy a szomszédos teremből csupán hallgatni.

A jelenlévők hallhattak a világ legmulatságosabb diktatúrájáról, Haiti valóságáról, Fekete-Afrika misztikumáról, Észak-Korea hétpecsétes titkairól, a világ legerősebb emberéről, a királynő beszédéről és az ölelés hatalmáról. Az előadást követően gyors interjút készített a Szilágyság hetilap az előadóval – a beszélgetésben Tvrtko nemcsak a résztvevőkhöz szólt, de azokhoz is, akiknek nem volt alkalmuk eljönni, de szerettek volna vele találkozni.

„Hála Istennek, «lekopogom», nagy büszkeség, hogy amerre járok, mindig megtelnek a termek. Mindig ígérek valamit, és ez az ígéret azért erős és kemény, mert egyedül állok a színpadon egy mikrofonnal a kezemben, és nincsenek pomponos lányok, nincs tűzijáték. Nagyon boldoggá tesz, hogy egy magyarországi, magát horvátnak valló emberért eljön sok-sok itteni magyar” – mondta a világjáró tévés személyiség.

Úgy fogalmazott, reméli, hogy a magyarság fontosságára, az anyanyelvre és sok minden másra sikerült felhívnia a figyelmet annak ellenére, hogy elsősorban az volt a célja, hogy elgondolkodtató, igazi hétköznapi hősöket, példaképeket mutasson be.

„Fantasztikus volt a szeretet, amivel fogadtak, és ha legközelebb meghívnak, akkor legközelebb is eljövök. Nagyon szépen köszönöm azoknak, akik eljöttek, és sajnálom azokat, akik kint rekedtek, de ez egy újabb alkalmat teremt” – mondta az előadó.

Búcsúzóul az indiánok egyik hagyományát említette, amikor valaki odaajándékozza a saját nyílvesszőjét az elmenni készülő másik indiánnak, hiszen el nem tudja képzelni, hogy az később nem adja vissza. „Úgyhogy nekem most van egy adósságom Szilágy megye felé, és ezt az adósságot remélem, hamarosan törleszteni is fogom” – ígérte a világjáró riporter.