Csomor Cecíliát és párját lenyűgözték Angkor Wat romjai, a több száz éves épületekre nőtt fák és gyökerek
Fotó: Csomor Cecília
Élete utazásaként élte meg a Délkelet-Ázsiában töltött több mint három hónapot a kolozsvári Csomor Cecília, aki párjával közösen fedezte fel Szingapúrt, Malajziát, Thaiföldet, Kambodzsát és Vietnámot.
2020. április 16., 10:002020. április 16., 10:00
2020. április 16., 10:532020. április 16., 10:53
– Tavaly novemberben mindössze egy-egy hátizsákkal indultatok el Délkelet-Ázsiába. Milyen állomásai voltak a kirándulásnak, melyek voltak az első benyomások?
– Berlinből repültünk Szingapúrba, mert mindenképp el akartam kerülni az átszállásos repülést. Öt országot látogattunk meg: Szingapúrt, Malajziát, Thaiföldet, Kambodzsát és Vietnamot. Összesen 94 napot töltöttünk Délkelet-Ázsiában, a kirándulást teljes egészében mi szerveztük meg magunknak. Életem utazása volt, pedig szerencsés vagyok ebből a szempontból, hiszen sok helyen jártam már.
Délkelet-Ázsia teljesen más világ. Nem volt egyszerű megszokni a hihetetlen kaotikus vezetést. Szingapúron kívül a másik négy országban luxusnak számít az autó, így robogókon közlekednek.
Ez teljesen normális ott, hiszen ez a mindennapi közlekedési, illetve szállítóeszköz is. Sőt a taxisok egy része is robogón visz. Nemegyszer volt halálfélelmünk emiatt, hogy egyetlen szabályt sem tartanak be. Nem ismerem a thai–kambodzsai–maláj vagy vietnami KRESZT, viszont az biztos, hogy valamilyen módon működik: bármennyire féltünk sokszor a járdán is mászkálni, egyetlen balesetet sem láttunk a több mint három hónap alatt.
Fotó: Csomor Cecília
– Az emberek életmódját, gondolkodását tekintve milyen különbségeket véltetek felfedezni például az európaihoz viszonyítva?
– Azt tapasztaltuk a térség szegényebb részében (Thaiföld, Kambodzsa, Vietnam), hogy az emberek sokkal nyugodtabbak, mint az európaiak. Bár nem mindenki beszél angolul, de úgy segítenek, ahogy tudnak. Nem versengenek egymással, például ha nem voltunk megelégedve az egyik taxis árajánlatával, ő maga elküldött egy olyan társához, amely olcsóbb szolgáltatást nyújt. Ugyanakkor hiába tűnik néhány térség lényegesen szegénynek, nincs egyáltalán szegénységérzetük: ha megetethetik a gyerekeket, és van fedél a fejük felett, akkor boldogok. Nincs az a rohanás, hatalomvágy vagy karrierorientáltság, mint itthon.
Egy érdekes történet Kambodzsából: egy kis sánta sofőr vitt minket körbe Angkor Wat romjai között a tuktukján (ottani szállítóeszköz) három napon keresztül. Ez idő alatt volt időnk beszélgetni vele, és elmesélte, hogy ő ezt a tuktukot édesapjától örökölte, ez a kereseti forrása. A turistáktól függ, hogy mennyi munkája van. Nagyon aranyos, értelmes, jóindulatú ember. Sosem járt iskolába, angolul nem tudott tökéletesen, de megértettük egymást. Soha nem járt külföldön, sőt sosem hagyta el a városát, Siem Reapot sem. Nem akar utazni, nem vágyik ilyen nagy dolgokra. Nem értette, hogyan lehet úgy élni, mint mi, európaiak. Hogyan lehet ennyire munkaorientáltan, minden mást háttérbe szorítani a pénz miatt. Nagyon elgondolkodtatott, és úgy érzem, lehetne tanulni tőle.
Fotó: Csomor Cecília
– Rohanó európaiakként gyorsan hozzászoktatok ehhez a „lelassult” világhoz?
– Már az út elején meg kellett tanulnunk alkalmazkodni, és ezt a szó legjobb értelmében mondom. Az ottani emberek máshoz vannak szokva, más a normális. Már az időjárás is nagyon eltér az európaitól. Két évszak van: száraz és nedves. Mi a szárazban voltunk ott, hiszen a monszun idején nem igazán lehet sok mindent megnézni. Viszont így is nagyon meleg és nedves a levegő, nagyon ritkán esik az eső a száraz időszakban.
Az elején furcsa volt, hogy én már rég megettem a vacsorám, de a párom, Ádám még meg sem kapta. Szintén meglepő volt, hogy egyetlen étteremben sem kaptunk kést, ugyanakkor elég vicces volt a csirkemellet kanállal vagdosni. Szingapúrban még szalvétát sem adnak, a tisztaság megőrzése érdekében. Pontosan ebből a megfontolásból a rágógumi is tilos, sőt óriási büntetéseket róhatnak ki a törvény megszegéséért.
Viszont az ételeik isteniek, nagyon változatosak és olcsók. Rengeteg egzotikumot ettünk: sárkánygyümölcsöt, mangót (aminek íze is van), mindenféle tengeri herkentyűt, skorpiót és olyasmit, amiről azt sem tudtuk micsoda. Ennek ellenére a szerencsések közé tartozunk: nem volt semmi bajunk, egyszer sem betegedtünk meg az út során. Igaz, elővigyázatosságból beoltottuk magunkat minden ellen.
Fotó: Csomor Cecília
– A szokatlan ételek és talán kevésbé higiénikus környezeten kívül szembesültetek más veszéllyel is a kirándulás során?
– Szerencsére nagyon rossz dolog sehol sem történt velünk. Elővigyázatosak voltunk, és sosem bíztunk semmit a véletlenre. Mindig néhány nappal korábban lefoglaltuk a szállásunk, ha utazni kellett, időben elindultunk, így sosem késtük le a járatokat. Ázsia területén belül egyszer sem repültünk, hajóval, buszokkal és vonattal oldottuk meg a közlekedést, ami külön élményt nyújtott.
Korábban úgy hallottam, hogy ezekben az országokban elég gyakori a turisták kirablása. De azt tapasztaltam, hogy józan ésszel ezt el lehet kerülni. Semmi ékszert nem hordtam, nem volt nálam drága telefon, a fényképezőgépem pedig csak akkor vettem elő, ha muszáj volt.
– Mennyire költséges egy ilyen kirándulás?
– A kirándulás előtt három és fél évet Angliában dolgoztunk, és főként erre gyűjtöttünk. Így már egy évvel korábban, jó áron meg tudtuk venni a repülőjegyet.
Pénztakarékosságból főként vendégházakban és hostelekben szálltunk meg. De egyébként nincs nagy árkülönbség a rossz és a kicsit jobb szállások között, így miután rájöttünk, hogy nem szeretünk sem csótányokkal, sem gyíkokkal egy szobában aludni, jobban odafigyeltünk foglaláskor. Konkrétan az árak: egy középszerű szállás átlagban 5 euró/éjszaka, egy tál nagyon finom tradicionális ázsiai étel 2-3 euró, egy napra a robogóbérlet 3 euró. Hogyha az ember nem akarja túlvásárolni magát, és odafigyel a közlekedésre (mert ez is összegyűl) teljesen jó áron ki lehet jönni.
– Terveztétek lezárni az utazást, vagy külső kényszer miatt jöttetek haza?
– Eredetileg öt hónapra terveztünk, viszont korábban legtöbb nyolc napra utaztunk el, ezért nem tudtuk, mire vagyunk képesek. Igazság szerint az energiakészletünk már másfél hónap után kezdett fogyni. Nagyon keveset pihentünk a három hónap alatt: mindennap láttunk valami újat, vagy éppen hosszú utat tettünk meg, túráztunk a dzsungelben. Szerettük ezt, csak fárasztó volt, és akkor úgy döntöttük, hogy inkább intenzíven szeretnénk folytatni kevesebb ideig, mint hosszú időre pihenősebben. Ha a koronavírusra gondolsz nem, nem az tartott vissza. A kirándulásunk a járvány elterjedésének nagyon az elején volt, így akkor még mi sem vettük komolyan. Ennek ellenére vigyáztunk magunkra.
Fotó: Csomor Cecília
– Ha valaki a jövőben hasonló kirándulásra indulna, mit javasoltok neki, mit látogasson meg mindenképpen?
– Minden országban volt valami csodálatos. Nekünk Vietnam volt a kedvencünk, inkább az északi része. Talán a Halong Bay és a Phong Nha nemzeti park kihagyhatatlan. Vietnam egyébként sokkal szebb, mint sokan elképzelik, tényleg érdemes odamenni, hihetetlen a természet. Kambodzsában az Angkor Wat csodálatos, a több száz éves épületekre nőtt fák és gyökerek. Thaiföld tengerpartjai verhetetlenek: számunkra a valaha látott legszebb part Krabin a Railay Beach. Malajziában a kevésbé ismert Cameron Highlands volt a kedvencünk, az érintetlen dzsungel és a teaültetvények. Szingapúr pedig mintha a jövőben játszódna, a Gardens by the Bay fái új világba repítenek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Te is kívülről fújod a legnagyobb slágereket? Otthon vagy a zene világában, vagy csak egyszerűen imádod a fesztiválhangulatot? Akkor itt a te időd! Itt a Krónika legújabb nyereményjátéka!
A következő napokban várható hőhullám miatt ajánlásokat fogalmaztak meg csütörtökön a hatóságok a lakosság számára.
Egyre erősödik a forróság és kiterjed egész Romániára – figyelmeztetnek a meteorológusok, akik narancssárga és sárga hőségriasztásokat adtak ki, amelyek csütörtök reggeltől péntek 21 óráig érvényesek.
Elena Ceaușescu eltitkolt balesete igazság vagy városi legenda? – erről közölt bejegyzést szerdán a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS).
A felmelegedő tengerek kedvező feltételeket teremtenek a Vibrio vulnificus nevű kórokozó terjedéséhez.
Mi lehet a jól sikerült, ízes, megfelelően sós, ropogós kovászos uborka titka? Mostanra úgy tűnik, az volt a kulcsmondat, amit a Székelyföldön hallottunk valamikor régen: ez a bevált módszer egyik nyitja.
Sokan nyugdíjba vonulás után végleg maguk mögött hagyják a munka világát, a 82 éves kolozsvári Török László azonban még ma is minden hétvégén az After Eight klubba indul. A sokak által ismert és kedvelt Laci bácsival beszélgettünk.
Két szibériai tigris látta meg a napvilágot nemrég a nagyváradi állatkertben – a cukiságbombák már várják is a „babalátogatókat”. Igaz, még csak egy üvegfalon át lehet megtekinteni a két kistigrist.
Továbbra is erdélyi városok dominálnak abban a toplistában, amelynek készítői arra a kérdésre keresték a választ, hogy mely romániai városban élnének a legszívesebben az ország lakói.
Az UV-sugárzás kockázatairól sok szó esik, de vajon mennyi napfényre van szüksége a szervezetnek? Kiss Melinda marosvásárhelyi bőrgyógyásszal a napfény szerepéről, az UV-terhelés veszélyeiről és a bőrrák megelőzéséről beszélgettünk.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!