Tutankhamon „Ferrarija”

Az uralkodó harci szekerei iránt megnyilvánuló érdeklődés a New York-i Tutankhamon és a fáraók aranykora című kiállításnak köszönhető. Ezen bemutatják Tutankhamon egyik harci szekerét, amely most első ízben hagyta el Egyiptom földjét – számolt be a Discovery News. A fáraó túlvilági közlekedését hat harci szekér volt hivatott biztosítani, amelyeket szétszerelt állapotban helyeztek el a sírkamrában. Közülük a két nagyméretű ünnepi alkalmakra szolgált, akadt egy kisebb, igen díszes, valamint három könnyű alkalmatosság, amelyek hétköznapi használatra voltak rendszeresítve.

„Ezek az ókori Ferrarik voltak: a harci szekerek készítői az elegáns küllemet meglepően modern műszaki megoldásokkal ötvözték” – hangsúlyozta Alberto Rovetta, a Milánói Politechnikai Egyetem professzora.
David Silvermannek, a New York-i kiállítás kurátorának meggyőződése szerint a tárlaton bemutatott harci szekeret Tutankhamon használhatta a hadjáratok és vadászatok alkalmával. „Ez kisebb, sokkal könnyebb és lényegesen gyorsabb, ráadásul mentes mindenféle cicomától. Az egyik kerékabroncs rendkívüli módon megkopott, a másik valamivel jobb állapotban van. Senki sem cseréltet ki egy tönkrement alkatrészt, ha nem használná a harci szekeret” – fogalmazott David Silverman.

Alberto Rovetta azt emelte ki, hogy a harci szekérben, amely egyébként a Luxori Múzeum gyűjteményében látható, testet ölt az a magas szintű technikai tudás, amelyre Tutankhamon uralkodásának idejére tettek szert a korabeli mesterek. „Az egyiptomiak a harci szekereket az országuk egy részét majd egy évszázadon át a megszállásuk alatt tartó hükszoszoknak köszönhetően ismerték meg. S nem telt bele sok idő, mindössze két emberöltő múltán már a világ legjobb harci szekereit állították elő” – hangsúlyozta az olasz tudós.

A harci szekerek voltak az első mechanikai rendszerek, amelyeket a kinematika és dinamika szabályainak figyelembevételével alkottak meg. „A hatküllős kerekek rugalmas fából készültek, amelyek alkalmazkodtak a talaj egyenetlenségeihez, s csökkentették a rázkódást, vagyis elvégezték azt a feladatot, amely a felfüggesztés és a lengéscsillapítók reszortja a modern gépkocsikban” – magyarázta Rovetta professzor, aki szerint az óránkénti 40 kilométeres sebesség mellett Tutankhamon harci szekere biztonságos és viszonylag kényelmes közlekedési eszköz volt. Megoldották az ókori egyiptomiak az „olajozást” is, állati zsiradékot alkalmazva a súrlódó felületek között, ezáltal meghosszabbítva a harci szekér alkatrészeinek élettartamát.

Az a tény, hogy a harci szekér készítésekor ilyen nagy hangsúlyt helyeztek a kényelemre és a biztonságra, megkérdőjelezi azt az elméletet, miszerint Tutankhamon lábtörése, amelyet néhány órával halála előtt szenvedett el, a sebesen mozgó kocsiról való esés következménye. „Ötven százalék annak a valószínűsége, hogy a New Yorkban kiállított harci szekérről esett le” – jegyezte meg David Silverman.
A legutóbbi kutatások Tutankhamonnál lábdeformációt mutattak ki, s azt is megállapították, hogy maláriában szenvedett. „Amennyiben ilyen egészségügyi gondokkal küzdve vállalkozott a fogathajtásra, meglehet, hogy elveszítette az egyensúlyát, s így szenvedett balesetet. Ez nem a harci szekér hibája volt” – tette hozzá a New York-i kiállítás kurátora.