Transzszilvanikummá vált a Míves Emberek Sokadalma

A MES míves és emberi, erről bizonyosodhattak meg idén is mindazok, akik a hétvégén betértek a Székely Támadt-vár udvarára.

A várudvaron berendezett kézműves sétányon helybéli kézműves mesterek kínálták termékeiket, a kíváncsiskodóknak a műhelytitkokat is elárulták. Berkeczi Kristóf például már tavaly és tavaly előtt is próbálkozott a korongozással, a négyéves kis inast Adorján Lajos, csíkménasági fazekas tanítgatta.

„Tizennyolc éve művelem a szakmát, tizennégy éve van saját műhelyem is. Más vásárba nem szoktam járni, de a MES-re szívesen jövök, főként mert a korongozni vágyó gyerekek nagyon lelkesek” – magyarázta a mester.

A korondi fazekasság hagyománya

A bal első bástya mellett állította fel standját Pál Ágoston, a méltán híres korondi fazekas maga is egyszerre több csöppségnek oktatott korongozást. „A gyerekek élvezik, szeretik, de én is élvezem, hogy mennyire lelkesek. De így volt ez mindenhol, ahol jártam: Székelyföldön, Bukarestben, Magyarországon vagy Washingtonban is sorban álltak a jelentkezők” – elevenítette fel.

A Pál családban nagy hagyománya volt a fazekasságnak, Ágoston bácsi az édesapjától, ő pedig az ő apjától tanulta a mesterséget. Székelyföldön mindenhol dolgoztak kerámiával, de talán csak Korondon marad meg mára is a mesterség hagyománya, magyarázta. Tapasztalata szerint a hagyományos kerámia edényeket manapság is nem csak dísznek, hanem használati tárgynak is vásárolják: még mindig népszerű a töltöttkáposzta-főző vagy a szilvaízes edény, a tejes fazék vagy a boros kancsó.

Élőszobrok, ostoros tudnivalók

Sok járókelőt megmosolyogtató újdonság volt idén az élőszobor-csoport: a régmúlt századok viseleteibe öltözött, fehérre mázolt arcú fiatalok a várudvaron tettek tiszteletköröket, némán üdvözölték a látogatókat. „Szoborkötelességüket” megszegve szóra bírtuk Kányádi Györgyöt és Tófalvi Elődöt: a fiúk elárulták, Szabó Attilától, a MES hangulatgazdájától származott az élőszobrozás ötlete.

A várudvaron Tóth Ferenc szovátai ostorfonó készségesen ismertette a mesterség technikáját, történetét, kérésre meg is szólaltatta a fegyvert. „Öt éve foglalkozom ostorfonással, a barantázás révén ismerkedtem meg a mesterséggel” – emlékezett vissza. Mint kifejtette, az ostorkészítésről kering egy tévhit, miszerint ostort csak bőrből készítettek őseink. Régen azonban a pásztorember kenderkötélből készítette saját maga az ostorát, csak a gazdagoknak és a betyároknak volt bőrből az ostoruk.

Tóth Ferenc célja a régi technikát feleleveníteni, ezért ő maga kenderből és műanyag kötőből fonja ostorait. Bár egyre kevésbé, de még manapság is használatos az ostor, tudtuk meg, többnyire nem az állattartók, hanem a hobbi ostorforgatók körében.

Díjeső a sokadalomban

Mint az már hagyományos, a MES szervezője, az Artera Alapítvány minden évben Artera-díjjal ismeri el azok munkáját, akik maradandót alkottak a népi mesterségek terén, és azokét, akik segítették és jó hírét vitték az immár tizenöt éves sokadalomnak.

Az alapítvány kuratóriuma idén Artera-díjjal tüntette ki a sokak által Bimbiként ismert Szabó Erzsébet csuhéfonót, akinek alkotásait a várudvaron is meg lehetett tekinteni. A népművész nemcsak egyedi csuhéfigurákat alkot, hanem kompozíciókat, jeleneteket készítve életet is lehel csuhébábjaiba. Az évek során számtalan hazai és nemzetközi díjban is részesült, 2003-ban A csuhészobrászat kiváló mestere címet is elnyerte.

A MES-t támogató vállalkozók közül idén a Beta-Roll Kft.-t részesítették Artera-díjban a szervezők. A háromnapos MES-en felsorakoztatott számos és színes, szórakoztató programmal, mesterség-bemutatókkal, kézműves foglalkozásokkal, táncházzal, harcművészeti bemutatóval várták a kicsiket és nagyokat.