Törökországi kaland és útravaló

A negyvenfős csapat megkoszorúzta Székely Ábrahám, alias Ibrahim Mütteferrika szobrát Rodostóban, az út felelősségvállalásra és kitartásra nevelte a diákokat, a törökök vendégszeretete pedig segített nekik leszámolni néhány közkeletű sztereotípiával – számolt be a rendkívüli kaland tanulságairól Solymosi Zsolt, a kollégium aligazgatója, a Pusztuló kövek nyomdokain elnevezésű, immár tizedik alkalommal szervezett biciklitúrás expedíció ötletgazdája és főszervezője. Székely Ábrahám unitárius kollégista a 17. század végén került a portára, Törökországban Ibrahim Mütteferrika néven a török nyomda megalapítójaként tisztelik – az ő emlékének is szentelték az idei biciklitúrát.

A célt teljes mértékben teljesítették, amit látni szerettek volna, megnézték, miközben a gyerekek testileg és lelkileg is edződtek. Nem mellékes, hogy 11 lány is a csapattal tartott, akik példamutatóan bírták a bringázást.

Solymosi Zsolt a Krónikának elmesélte, számos kalandban volt részük utazásuk során, a részt vevő diákok ugyanakkor az országúton vagy épp erdei utakon haladva, a másfél kilométeres indiánsorban haladva tanulhatták meg, hogy a felelősség egyszerre egyéni és közösségi. Ráadásul felmérhették saját teljesítőképességük határait, hiszen a túra egyben erőpróba is. Emellett önkéntelenül gyakorlati ismeretekkel gazdagították eddigi elméleti tudásukat amelyekre földrajzból, biológiából, történelemből, néprajzból vagy környezetvédelemből tettek szert.

Mint az aligazgató részletezte, mindez azért is fontos, mert jelenleg a gyerekek kitartása fogyóban van, egyre kevesebbet akarnak elérni. Solymosi Zsolt kitért arra is, hogy legnagyobb élményük a törökök vendégszeretete volt. „Egyértelműen azt éreztük, hogy hazaértünk, és ők a testvéreink” – magyarázta. Hűvös, esős időben meleg teával kínálták őket, melegben pedig hűsítő dinnyével, ellátták a csapatot élelemmel, volt, ahol biztonsági kísérettel.

„Amikor meghallották azt a szót, hogy magyar, tulajdonképpen jelszó volt a lelkükhöz. A mai napig azt tanítják az iskolában ugyanis, hogy a magyarok a honfoglaló törzsek tagjaiként a legtávolabbra elvándorolt testvéreik” – számolt be fogadtatásukról a túra ötletgazdája. Hozzáfűzte, olyan szempontból is hasznos volt a kerékpártúra, hogy sikeresen számolt le a gyerekekben élő, a törökökkel, az iszlám vallással szembeni előítéletekkel.

A Drinápoly és Rodostó közti százhúsz kilométeres szakaszon egy faluban az imám mutatta meg nekik a helyiek templomát, a dzsámit. Majd azt követően, hogy beavatta őket vallási szokásaikba, epret szedett a lányoknak, és mézédes dinynyével kínálta meg őket. A kolozsvári gyerekek így saját szemükkel győződhettek meg arról, hogy tévesek az iszlám vallást intoleránsnak, terroristának bemutató híradások, hiszen a szélsőségeseket az iszlám hívők is elítélik.

Solymosi Zsolt felidézte, tíz évvel ezelőtt indultak először kerékpártúrára a János Zsigmond Unitárius Kollégium diákjaival, azóta szinte Erdély minden szegletét bejárták kerékpárral, a Székelyföldet, a Gyimeseket, a moldvai csángó vidéket egyaránt bebarangolták. De jártak a történelmi Máramaros vidékén, Dél-Erdélyben, sőt már a határokat is átlépték, hiszen a Vereckei-hágón át Kárpátaljára is eljutottak. Hozzáfűzte, a tizedik túra tulajdonképpen az eddigi kirándulások megkoronázásának számít.