Szász ünnep a régeni ferde torony árnyékában

Itt és ekkor minden út nem Rómába, hanem a ferde tornyú templomhoz vezet. A templomudvaron a sok szász viseletbe öltözött ember között két atyafi flangál az árnyat adó hatalmas hársfák alatt, az öltözetükből arra gyanakszunk, hogy a Szepesség egykori szülöttei, Zipserek lennének, merthogy olyan „cipceres” a pörge kalapjuk, meg – Uram bocsá’ – a tekintélyes sörhasuk.

No persze, utóbbi alapján lehetnének bajorok, szászok, thüringiaiak, hesseniek. A nem régeni eredetűeket mindjárt fel lehet ismerni onnan, hogy nem a templom belseje felé pillantgatnak, inkább sandán felfele, a torony magasságába, aztán, ha nem észlelik a ferdeséget, csalódottan, mintha csak véletlenül esne, elcsámborognak kissé odébb, jobb szöget keresve, hogy hátha-hátha bejön az a fránya szemmérték....

Ahogy keresztül-kasul járjuk a templomudvart, egyre gyakrabban üti meg a fülünket magyar szó. Hát itt már minden szász magyar? – töprengünk, miközben román és német szavakat is hallunk. A rezesbanda diktálja a sétáló iramot, a főtér felé vezető utca telides-teli vonuló emberekkel.

A Kerekerdő tisztásán a város polgármestere, Maria Precup, a Német Demokrata Fórum (NDF) helyi elnöke, Zayzon Róbert és a három evangélikus lelkész, majd Manfred Schüller, az ausztriai szászok egyesületének elnöke üdvözölte a fellépőket s ünneplőket.

A marosvásárhelyi Papiu iskola német tánccsoportja nyitotta a fellépők sorát. Kreuzpolkd, Patschgalopp, s ki tudná felsorolni még, milyen táncok porzottak a lányok-legények csizmája, cipellője alatt.

Közben Zayzon Róbert elmondja, hogy a meghívott fellépők száma megközelíti a háromszázat. A németországi, ausztriai és svájci vendégek mellett az ország csaknem minden olyan településéről jöttek vendégek, ahol szászok is laknak – mondja magyarul az elnök.

A kérdésre, hogy akkor most már minden régeni szász magyar-e, nevetve válaszolt. „Édesanyám volt szász, aztán, hogy tizenharmadik éve vagyok az NDF helyi elnöke, gyakran rám kérdeztek – mi is vagyok tulajdonképpen? Kutatni kezdtem a családfákat, aztán mostanra kiderült – 73 százalékban vagyok szász. Az senkinek ne legyen furcsa, hogy itt három nyelven beszélnek. A tősgyökeres régeniek mindig is anyanyelvi szinten beszélték a három nyelvet. Ez így volt rendjén, s így lenne ma is” – mondta el Zayzon.

Két polka között a svájci Klaus Neugeborennel beszélgetünk, aki 1976-80 között a szászrégeni evangélikus templom lelkésze volt, utána hagyta el az országot. Bár sokszor járt már itthon a barátoknál, Maifesten még sohasem vett részt.

Mint érdekességet említi, hogy 1925-ben az ő nagyapja javította a szászrégeni evangélikus templom bádog tetőzetét, 1976-ban pedig az ő lelkészsége alatt festették újra a templomot. „A feleségemmel voltunk itthon, ő bement egy üzletbe, s ott a kiszolgálónő, látva, hogy külföldi, azt mondta, ez itt Régen, beszéljen románul. Na, ez az, ami itt korábban nem történhetett meg, s aminek most sem lenne szabad megtörténnie” – emlékezett az immár svájci állampolgárságú szászrégeni lelkész.