Szablyával, korhű öltözetben kalauzol a 16−17. századba a szilágysomlyói Birta Roland

Később csatlakoztam egy kisebb hagyományőrző közösséghez, amellyel évente egy-két alkalommal részt vettünk többnapos íjásztáborokban. Ezeken az alkalmakon saját kezűleg készítettük el az íjakat és nyílvesszőket, ami nemcsak kézműves kihívás volt, hanem mélyebb kapcsolatot is teremtett a régi mesterségek és a múlt világával” – fejtette ki Birta Roland.

Elöl töltős muskéták, szakállas puskák, tarackok és korai ostromtüzérség

Birta Roland arról is beszélt, hogy leginkább a 16–17. század, a török háborúk időszakát megelevenítő rendezvényekbe kapcsolódnak be, ugyanis szilágysomlyóiként Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király kora közel áll a szívükhöz, továbbá ez a korszak haditechnikai szempontból is rendkívül izgalmas és gazdag hagyományokat kínál. A 13–14. században megjelenő puskapor és lőfegyverek a 16–17. századra már meghatározó elemeivé váltak a hadviselésnek.

„De ez az időszak még őrizte a középkori kézi fegyverek, páncélzatok és harcmodor hagyományait, ugyanakkor már megjelentek az új technológiák, például az elöl töltős muskéták, szakállas puskák, tarackok és korai ostromtüzérség.

– magyarázta Birta Roland.

Megjegyezte, a 16–17. század Kelet-Közép-Európa egyik legmozgalmasabb történelmi időszaka volt, a török háborúk, várharcok, politikai és vallási átrendeződések, valamint a reneszánsz és a kora barokk kultúra terjedése mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez a korszak különösen gazdag és sokszínű legyen.

Mint mondta, szervezőként igazi kihívás megtervezni egy-egy jelenetet, ugyanis a történelmi hitelesség alapvető fontosságú ezeknél az eseményeknél, azonban sok esetben kompromisszumokra kényszerülnek a koreográfia kedvéért. „A történelmi jelenetek megalkotása alapos kutatással kezdődik, feltérképezzük az adott helyszín és korszak történelmét, valamint a hozzájuk kapcsolódó szereplők életét. Ezt követi a kreatív szakasz, amikor is kidolgozzuk a jelenet dramaturgiáját, majd egyeztetünk a hagyományőrző csoportokkal és gyakran történészekkel is a hitelesség érdekében” – magyarázta.

Hozzátette, törekednek arra, hogy a bemutatott jelenetek – legyen szó csatáról, ostromról vagy hétköznapi életképről – minél hitelesebben tükrözzék a történelmi valóságot. Mint fogalmazott,

• az eseményeket dramatizálni kell, a harci jeleneteket koreografálni,
• a valóságban akár napokig tartó csatákat időben sűríteni,
• ezenkívül a jelenetekben gyakran alkalmaznak pirotechnikai elemeket, és a biztonság érdekében bizonyos részletek sem jelenhetnek meg teljesen élethű formában.

– hangsúlyozta a szilágysági hagyományőrző.

Mint mondta, feladatuknak tartják továbbá megszólítani és bevonni a hagyományőrzésbe a fiatal generációt is „Azt valljuk, hogy nem elég csak bemutatni a múltat, élményt is kell nyújtani, például interaktív csatajelenetekkel, amelyekben a gyerekek maguk is részt vehetnek, kipróbálhatnak korhű eszközöket. Ez segíti őket abban, hogy jobban megértsék a történelmet, és otthon tovább érdeklődjenek a témában, akár az internet segítségével is” – fejtette ki.

és el akarták vinni mentőhöz. Volt olyan is, hogy egy zászlót rossz irányba fordítva tartottak végig egy díszfelvonuláson, vagy egy szereplő elfelejtette, melyik oldalon áll, így a török sereg közepén találta magát magyar viseletben. A lovak is meglepetéseket tudnak szerezni, ugyanis a túl hangos dobpergés vagy robbanás miatt megijednek, elmozdulnak, vagy épp teljesen másfelé indulnak el, mint kellene. Ilyenkor gyorsan kell reagálni, de szerencsére mindig van tapasztalt lovas, aki tudja kezelni a helyzetet” – mesélte a fiatalember.

A szilágysomlyói Báthory Feszt a kedvence

Arra a kérdésünkre, hogy melyik fesztivál áll a szívéhez legközelebb, a Krakkóban élő hagyományőr elárulta, hogy számára a szilágysomlyói Báthory Feszt volt különösen meghatározó, hiszen ott tanulta meg, mit is jelent igazán ez a fajta hagyományőrzés.

– mondta Birta Roland.