Szabadságélmény a kolozsvári színpadon – Mozart életútját vitte színre az Apáczai vegyes kara a magyar operában

A darab az osztrák zeneszerző életútját mutatta be, a gyermekkortól élete utolsó pillanatáig, a maga vívódásaival és művészethez való viszonyulásával. Nyomon követhettük Mozart tehetségének kibontakozását, néhány embert vonzó és telt házas estjeit, apjával való viszályos kapcsolatát, szerelmi életét és a legtöbb részben a zene iránti szenvedélyét. Filep Gergő főszereplő számára épp ez a hatalmas szenvedély eljátszása jelentette a legnagyobb kihívást, valamint a színdarab végén kialakuló őrület igényelt több munkát.

„A musical műfaj nem mindig engedi meg, hogy mélységeiben és árnyalataiban ábrázoljunk embereket. Mi a prózai részeknél zenekar hiányában arra törekedtünk, hogy megpróbáljuk ezeket a figurákat kihozni a közönség felé, mélyíteni. Olyan figurákat szerettünk volna látni a színpadon, akik valódi problémákkal küszködnek, valamint valódi kapcsolatok vannak közöttük, és csak akkor kezdenek el énekelni, amikor a beszélt szöveg már nem elég” – fogalmazott a rendező.

Kifejtette, erről van egy színházelméleti gondolat is, miszerint

Lovassy Cseh Tamás szerint nem szabad elfelejteni, hogy akik színpadra álltak, nem színészek, hanem iskolába járó kamaszok, akiknek vannak bizonyos kötelezettségeik, mint például a félévi dolgozatok vagy az érettségi. „Egy ilyen projekt esetében talán az egyik legnehezebb feladat összehangolni a színházi munkát az iskolai feladatokkal úgy, hogy az előbbi ne menjen az utóbbi rovására” – vélte a rendező.

Kifejtette, a tavalyi produkció óta elképesztően sokat fejlődtek a diákok, ezúttal már sokkal szabadabban játszottak. A kolozsvári líceum ötödik produkciójában Szabadi Ildikó zenei vezetőként szerepelt, Jakab Melinda koreográfusként működött közre, Gábor Zsófia az előadás díszletét és jelmezeit jegyezte, míg Kiss Tünde dramaturgként vett részt a projektben.