Svájci Blick: Kolozsvár, a nyomor városa

A „turistacsalogató” írás szerzői érezhetően az Európában a romániai cigányok által okozott problémák nyomán a nyugati olvasókban kialakult előítéletek megerősítését tűzték ki célul, ezért nem a belvárosról, a rendszerváltás utáni változásokról közöltek riportot, hanem a város szélén található Patarét nevű cigánytelepre látogattak ki.

Ennek nyomán már eleve azzal indítják az írást, hogy a Kolozsvárra látogató külföldit „fürdőkád mélységű” kátyúkkal tarkított utak fogadják, és említést tesznek arról is, hogy ottjártukkor az út szélén egy idős bácsika éppen egy tehenet vezetett kötélen. Ezt követően az elképesztő nyomorról írnak, ami a romatelepen tapasztalható, megemlítve, hogy amint az ember távolodik a belvárostól, egyre szembetűnőbb a szegénység: kiégett és kibelezett autóroncsok, valamint ember nagyságú szeméthalmok láthatók, amelyek között gyerekek játszanak, egy lepusztult tömbház előtt pedig döglött kutya fekszik.

Mint írják, a Mexico Citynek becézett környéken, a fából tákolt barakkok világában, amely Dél-Afrikára emlékeztet, luxusnak számít az áram és a fürdővíz, szinte senkinek nincs munkája. (A cikket egyébként az abban leírtakat hűen megjelenítő fényképgalériával illusztrálták, a képek egyikén egy lakótelepi piacot bevásárlóutcaként mutatnak be).

Ezután néhány információt osztanak meg az olvasóikkal Kolozsvárról, de ezek megbízhatósága is a fentebb leírt „városkép” autentikusságával vetekszik: többek között arról írnak, hogy akinek van munkája, az a vasútnál és az autóiparban dolgozik. Némi jóindulattal ugyanakkor azt is megemlítik, hogy a város központja hasonlít a nyugati városok centrumához, és hogy olyan egyetemi központ, ahol évente százezer diák tanul.

A zárásban kontrasztba állítják a pataréti „alkoholisták, drogfüggők, munkanélküliek és a mindennapos éhség és szomjúság ellen küzdő gyerekek” világát a Bajnokok Ligája-mérkőzéssel, mondván: a meccs az ő életükben semmilyen szerepet nem játszik.

Hiszen miközben a tulajdonos, Pászkány Árpád az utóbbi években százmillió svájci franknak megfelelő összeget költött a csapatra, a nyomortelepen lakók számára megfizethetetlenek a mérkőzésre szóló belépők. Sorin Apostu, Kolozsvár polgármestere igaztalannak és sértőnek nevezte a Blick írását.